Pontlista

Az Úrnak joga van hozzá – és számunkra ez kötelesség –, hogy Őt „mindenkor” megdicsőítsük. Tehát ha eltékozoljuk időnket, Istentől lopjuk el a dicséretet.

Világos előtted: A munka sürget és minden perc, amelyet a kényelemszeretetnek engedünk, az Isten dicsőítéséből elvont idő. – Tehát mire vársz még, hogy minden pillanatot lelkiismeretesen felhasználj? Továbbá azt tanácsolom neked, vizsgáld meg egyszer, hogy ezek az üres percek – voltaképpen órák, ha összeszámoljuk őket! – nem rendetlenség és restség következményei-e?

Elég rossz már az is, ha a „te” idődet elvesztegeted, mert az nem a tied, hanem Istené, akit meg kell dicsőítened. De ha azonkívül még abban is hibás vagy, hogy mások is elvesztegetik, akkor nemcsak tekintélyednek ártasz, hanem még abban is segítesz, hogy Isten nem kapja meg a neki kijáró tiszteletet.

Ha mindarra gondolsz, ami életedben értéktelen maradt, mert nem adtad oda Istennek, akkor „mint egy fösvény” kellene arra törekedned, hogy még nagyon sokat gyűjtsél. Ehhez tartozik az is, hogy ne kerüld ki a szenvedést és a fájdalmat.

Mert ezek állandó kísérői a teremtményeknek – nem használni fel őket az üdvösségre, esztelenség volna!