Pontlista

Ha az ember azon dolgozik, hogy egy apostoli művet kiterjesszen, akkor a „nem” sohasem az utolsó szó. Tarts ki továbbra is célod mellett.

Túlságosan elővigyázatos vagy, vagy túl kevéssé „természetfeletti” és ezért okosnak tartod magad. Ne építs már saját magad akadályokat és ne tégy úgy sem, mintha csak te tudnád azokat eltávolítani!

Minden további nélkül megtörténhet az is, hogy aki szemben áll veled – mivel kevésbé „okos” és ezért nagyvonalúbb – Istenre épít, és így nem fog olyan sok „ha”-val és „de”-vel előhozakodni.

Vannak olyan viselkedési módok, amelyek nagyon ésszerűnek látszanak, de mögöttük alapjában véve csak kishitűség rejtőzik.

Légy meggyőződve: ha az emberek Istenért dolgoznak, akkor nincsenek számukra legyőzhetetlen akadályok, elbátortalanodás, ami a feladat feladásához vezethetne, nincs olyan sikertelenség, amely valóban megérdemli ezt a nevet, bármennyire szűkösnek látszanak is az eredmények.

Hited nem elég gazdag tettekben.

Azt lehetne hinni, hogy ez egy álszent ember hite és nem olyané, aki az életszentségért küzd.

Derű! Merészség!

Robbantsd fel ezekkel az erényekkel a lanyhák, a gyávák, az árulók ötödik hadoszlopát.

Arról biztosítottál engem, hogy pihenés nélkül akarsz harcolni. És most jössz és csüggedt vagy. Nézd: tisztán emberi szemmel nézve is tanácsos az, hogy ne hárítsunk el minden akadályt utadból és ne oldjunk meg minden problémát. Mert neked magadnak is hozzá kell ehhez valamivel – sokkal! – járulnod… Hogy akarsz másképp megszentelődni?

Nem vagy hajlandó ebben a természetfeletti vállalkozásban együttműködni, mert – azt mondod! – félsz, hogy nem „futsz be a célba” vagy kudarcba fulladsz.

Ha többet gondolnál Istenre, akkor ezek az értelmetlen gondolatok semmivé válnának.

Néha az a gondolatom támad, hogy Isten és az Egyház ellenségei közül sokan a derék emberek aggodalmaiból élnek. Ilyenkor nagyon szégyellem magam.

Beszélgetésünkben úgy nyilatkozott, hogy inkább sohasem hagyja el azt a primitív kunyhót, amelyben lakott. Ugyanis szívesebben számlálja „saját” házának gerendáit, mint a csillagokat az égen. Így vannak sokan: képtelenek arra, hogy lemondjanak ócskaságaikról és szemüket az égre emeljék. Legfőbb ideje, hogy látókörüket kitágítsák és arra irányítsák, ami fent van…

Megértem annak a boldog embernek természetfeletti és emberi örömét, aki az elsők között lehetett, akik az isteni magot elvetették. Teljes biztonsággal ismételte magában: „Milyen csodálatos dolog az a tudat, hogy egyetlenként vagyok arra rendelve, hogy egy egész várost a környékével együtt felrázzak.”

Ne várj arra, hogy több eszközöd lesz vagy mások is jönnek! A lelkeknek most, ma van szükségük rád.

Mosolyognom kellett, mert nagyon megértelek. Azt mondtad: Engem lelkesít az a kilátás, hogy más országokba menjek, ott utat törjek, talán nagyon messzire innen…

Meg kellene tudnom, hogy vannak-e emberek a Holdon!

Kérd az Urat, hogy folyvást növelje benned ezt az apostoli buzgóságot.