Pontlista

Az apostolkodás barátságon és bizalmon nyugszik, de az első lépés mindkettőhöz a megértés, a szolgálat szelleme… és szent szilárdság a hitigazságok terén.

Meg kell tanulnod, hogy ne csatlakozz a többiekhez, ha így látszik szükségesnek: de ezt szeretettel tedd, ne mutatkozz ellenszenvesnek!

Udvariasság mindig és mindenki iránt. – De különösen azok iránt, akik ellenfélnek látszanak (soha ne legyen ellenséged!), amikor ki akarod őket szabadítani tévedésükből.

Sok ember rágalmazással vét az igazságosság ellen és azután a tisztességtudásra és az embertársak iránti szeretetre hivatkozik, hogy elnémítsa az áldozatot, amikor az védekezni akar. Valóban így van? Szomorú lenne.

Milyen kínos az ökumenizmus szó olyan katolikusok ajkán, akik más katolikusokkal rosszul bánnak.

Milyen abszurd felfogása a tárgyilagosságnak! Egyes emberek személyeket vagy intézményeket saját helytelen magatartásuk téves ismérvei szerint vizsgálnak meg. Azután megkeseredett vakmerőséggel bírálnak vagy tanácsadónak csapnak fel. Konkrét jófeltétel: Ha valamikor feddnünk kell, vagy tanácsot kell adnunk, először tudatosítsuk, hogy Isten lát és hall bennünket és vonatkoztassuk szavainkat önmagunkra is.

Sohase nyúlj ahhoz a megvetendő eszközhöz, hogy valaki ellen tervszerű rágalomhadjáratot indítasz! Semmiféle vélt „morális – pedagógiai okok” nem igazolnak erkölcstelen cselekvést.

Sok módja van annak, hogy „nem”-et mondjunk. Tulajdonképpen miért választod mindig a legbarátságtalanabb formát?

Az erény nem akar sérteni.

A feddés gyakran szükséges. Mégis mindig úgy tedd, hogy az illető felismerhesse a javuláshoz vezető utat és sohasem rossz hangulatból!

Ha feddésre van szükség, akkor az világosan, barátságosan, sőt néha még egy kis mosollyal is történjék. Soha – vagy mindenképpen nagyon ritkán – haraggal.

Úgy érzed magad, mint akire az abszolút jó és igaz rá van bízva? Ezért illetékesnek tartod magad arra és ennek az önértékelésnek alapján azt hiszed, jogod van rá, hogy a rosszat könyörtelenül kiirtsd? Ilyen módon nem fogsz semmit elintézni! Csak szeretetből és szeretettel tudsz a tévedés, a bűn ellen hatni – csak ha arra gondolsz, hogy Ő, aki a SZERETET, olyan sokat engedett el neked és mindig újra megbocsát…

Keresztény szeretetből és természetes tapintatból igyekezned kell elkerülni azt, hogy közted és másvalaki között szakadék keletkezzék. Hagyj neki mindig egy ajtót nyitva, hogy ne távolodjék el még jobban az igazságtól.

Az erőszak nem megfelelő eszköz a meggyőzésre. Akkor pedig különösen nem, ha apostoli tevékenységről van szó.

Az erőszakos ember végső fokon mindig veszít, – akkor is, ha megnyeri az első csatát.

Végül elszigeteltség vár rá és az embertársai iránti megértés hiánya miatt keletkezett falak mögött marad.

Könnyen érthető számomra bosszúságod és csalódásod. Saját pénzeddel fizettek ki: jól szórakoztak azon, hogy szóval és tettel megsértettek téged.

Fogadd el a leckét… és a jövőben ne feledd el, hogy a környezetedben lévő emberek is húsból és vérből vannak és – szívük van!

Tanulj meg „nem”-et mondani anélkül, hogy ilyen feleslegesen megsértenél valakit vagy nyers megfogalmazással megzavarnád a testvéri szeretetet.

Gondolj arra, hogy mindig Isten színe előtt állsz!

Váljék szokásoddá, hogy mindig tapintatosan beszélsz dolgokról és emberekről, főleg akkor, ha ezek az emberek Isten szolgálatában dolgoznak.

Amikor ez nem lehetséges – hallgass! Mert a nyers és túlságosan gátlástalan megjegyzések súrolják a megszólás és rágalmazás határát.

Egy fiatalember, aki éppen most pecsételte meg Istennek való legbelső önátadását, azt mondta: „És amire most szükségem van: kevesebb szó, a betegek meglátogatása és a földönalvás.”

Vésd be ezt magadnak!

Jézus Krisztus papjáról csak akkor beszéljünk, ha jót tudunk mondani róla.

Egész szívemből kívánom, hogy testvéreim és én megszívleljük ezt és a hétköznapokban ennek megfelelően viselkedjünk.

A hazugságnak sokféle arca van: homályos utalások, féligazságok, pletykák… – De mindig a gyávák fegyvere.

Valóban nem jó, hogy mennyire befolyásol egyetlen beszélgetés – van, amikor az első, van, amikor az utolsó!

Hallgasd meg beszélgetőpartneredet udvariasan és figyelmesen, vedd őt komolyan – de azután Isten jelenlétében alakítsd ki saját véleményedet.

Először leszedik rólad a keresztvizet, azután elküldenek valakit hozzád, aki neked azonnal – en passant – hírül hozza, hogy „mit beszélnek az emberek”. – Közönséges dolog? Kétségtelenül. De ennek ellenére ne veszítsd el belső egyensúlyodat, mert a rossz nyelvek nem fognak tudni kárt okozni neked, ha becsületesen és derekasan dolgozol. – Így kell látnod a dolgot: ostobaság, tapintatlanság, lojalitás hiánya az embertársakkal szemben… különösképpen Istennel szemben.

Ne engedd, hogy belerángassanak abba, hogy félreértett védelmi állásból te is leszedd róluk a keresztvizet! Ha valamit mondani kell, akkor az történjék az Evangélium tanácsa szerint: mint testvéri feddés.

Ne engedd, hogy ezek a kellemetlenségek és fecsegések kihozzanak a sodrodból. Biztos, hogy Isten akarta műben szolgálunk, de emberek vagyunk… És az természetes, hogy menés közben port verünk fel.

Ha olyasvalami van, ami bosszant vagy megsért… vedd úgy, mint jó alkalmat arra, hogy megtisztulj – és ha szükséges – megjavulj.

Ha alkalomadtán elégedetlenkedve kritizálunk, az emberi dolog – mondják… Erre azt felelem: De nekünk egészen Istenre irányulva kellene élnünk.

Egyetlen ember rossz vagy csak könnyelmű szava „véleményformáló” lehet és szokássá teheti valaki megszólalását… A pletyka, amely először csak egy kis felhőcske, mindig magasabbra száll, növekszik és sűrűsödik, végül talán fekete felhőfallá válik.

És mégis: Ha az, akit megtámadtak, Istennel eltelt ember, a felhők mindig termékeny esővé oldódnak fel, történjék bármi. Az Úr a megrágalmazottat éppen azáltal emeli fel, amivel meg akarták alázni és meggyalázni.