Pontlista

Ha önzésed távol tart téged attól a társadalmi törekvéstől, ami az emberek megfelelő és jogos jólétére irányul: ha számítóbb leszel és embertársaid anyagi vagy lelki nyomora nincs hatással rád, akkor… Arra kényszerítesz engem, hogy nyíltan és keményen megmondjam, hogy észre térj: Ha elveszíted a testvéri érzést embertársaid iránt, ha csak a nagy keresztény család peremén éldegélsz – akkor szánalomra méltó lelenc vagy.

Fáj látni, hogy egyesek mit értenek alamizsnán: egy pár fillért vagy öreg ruhákat. Azt gondolhatnánk, hogy nem olvasták az Evangéliumot.

Ne jöjjetek hamis kifogásokkal: segítsetek az embereknek abban, hogy hitüket és lelki erejüket úgy kifejlesszék, hogy nagylelkűen el tudjanak szakadni még életükben a látszólag szükséges dolgoktól is.

Megmondhatjátok a naplopóknak, hogy még földi mérték szerint sem nagyon dicséretes dolog a véget várni, – azaz addig, amíg egyébként sem tudunk már semmit sem magunkkal vinni.

„Aki kölcsönöz, nem kapja vissza: ha pedig mégis, nem egészen; ha egészen, akkor nem könnyen: ha könnyen, akkor halálos ellenséget szerez magának!”

Mi következik ebből? Adj! Számolatlanul és mindig Isten kedvéért. Így – már földi szempontból is – közelebb kerülsz az embertárshoz. Azonkívül segítesz a hálátlanok számát csökkenteni.

Láttam, hogy ez a jóhiszemű ember vörös lett, közel volt a síráshoz. Saját, becsületes úton megkeresett pénzével nagylelkűen támogatott jó céllal létrejött műveket. És most megtudta, hogy „becsületes emberek” erőfeszítése miatt kétszínűséggel gyanúsították. Mivel még újonc volt az Istenért folytatott harcokban és még egészen naiv, magánkívül mondta: „Látják, hogy áldozatot hozok… és az áldozat mellett még csúfolnak is!”

Beszéltem vele nyugodtan. Megcsókolta a feszületemet… Az annyira érthető felháborodása békévé és örömmé alakult át.

„Hominem non habeo” – Nincs emberem, aki segítene nekem. Ezt – sajnos! – sokan elmondhatnák, akiknek lelke beteg, béna, pedig tudnák szolgálni Istent és az embertársat és szolgálniok is kell.

Uram, add, hogy sohase maradjak közömbös a lelkek iránt!

Jogos csalódások miatt sokan fordultak le az útról és ez továbbra is folyamatban van.

Ez fájdalmas… De mennyi neheztelés gyűlt össze miattunk is olyan emberekben, akik lelki vagy anyagi szükségben szenvednek!

Újra el kell vinnünk Krisztust a szegényekhez és a „kicsinyekhez”! Mert éppen közöttük időzik a legszívesebben.

Tanító: Juttasd el tanítványaidat rövid idő alatt odáig, hogy megértsék azt, amihez saját magadnak órák hosszat tartó tanulmányozásra volt szükséged, hogy világosan láss.

Milyen szűkkeblűek azok, akik a „bántalmak” listáját gondosan megőrzik! Az ilyen sajnálatraméltó emberekkel alig lehetséges az együttélés.

A valódi felebaráti szeretet „omnia suffert” – „mindent elvisel” és nem vezet „listákat”: sem azokról az „állandó és szükséges” szolgálatokról, amelyeket végez, sem azokról a sértésekről, amelyeket tapasztal.

Igen, megengedem: Ez az ember rosszul cselekedett; viselkedése méltatlan volt és megvetendő, jellemtelen.

Te úgy gondoltad: Az illető megérdemli a megvetést!

Még egyszer mondom: Megértelek téged, de végső következtetéseddel nem értek egyet. Ennek a nagyon kisiklott embernek az élete is megszentelt élet. Érte is meghalt Krisztus, hogy megváltsa! Ha Krisztus nem vetette meg őt, te hogy teheted akkor azt?

A megkegyelmezés lehetősége a joggal szemben a tekintély mértékétől függ: Az egyszerű bírónak el kell ítélnie azt a vádlottat, akire rábizonyították és beismerte vétkét – esetleg tekintetbe véve az enyhítő körülményeket. Egy államfő bizonyos alkalmakkor amnesztiát adhat, megkegyelmezhet egy elítéltnek.

Isten viszont mindig megbocsát a bűnbánó léleknek.

Szomorúan és egy kissé undorodva mondod nekem: „Ismerek olyan embereket, akiknek annyi erejük sincs, hogy segítségért kiáltsanak…” – Ne menj el mellettük! Ha meg akarod menteni magadat és őket, ez kiindulópontjává válhat megtérésüknek. Azonkívül ne felejtsd el, hogy feléd is nyújtottak egykor segítő kezet…

Azok az emberek, akik abban az országban, oly távol Istentől és olyan céltalanul élnek, az Úr szavára figyelmeztettek téged: „Olyanok, mint a pásztor nélküli juhok…”

Te is mint Ő, sajnálod őket… Határozd el, hogy ott, ahol vagy, életedet égő áldozattá teszed mindenkiért.