Pontlista

Nem értenek meg? Ő maga volt az Igazság és Világosság és még övéi sem értették meg Őt.

Gyakran tanácsoltam azt neked, hogy emlékezzél imádságban az Úr szavaira: „Nem különb a tanítvány Mesterénél.”

Az Isten gyermeke számára az ellentmondás és a rágalom olyan, mint a katona számára a sebek, amelyeket a csatatéren elszenved.

Leszedik rólad a keresztvizet… A jóhíred!… Mit számít… Mindenesetre nem magad miatt kell szégyent és fájdalmat érezned, hanem miattuk – a rágalmazóidat kell sajnálnod…

Mennyire csökkenne a neuraszténiások és hisztérikusok száma, ha valóban megtanítanák az embereket – a katolikus tanítás keretében –, hogy hogyan kell keresztényként élni: Isten iránti szeretettel úgy, hogy a különféle bajokat áldásként tudjuk fogadni kezéből.

Az a meggyőződés, hogy meglehetősen kevéssé vagy értékes – azaz önismereted –, segíteni fog abban, hogy a megaláztatásokra, megvetésre, rágalomra természetfeletti értelemben reagálj úgy, hogy az öröm és a béke mindig jobban meggyökeresedjen lelkedben. Miután kimondtad a „Fiat”-odat – ahogy akarod, Uram! – erre a következtetésre fogsz eljutni: „Csak ezt mondta rólam? Látszik, hogy nem ismer engem, különben nem hagyta volna annyiban.” Te magad tudod majd a legjobban, hogy tulajdonképpen még rosszabb bánásmódot érdemelnél. Még azokkal az emberekkel szemben is hálát fogsz érezni, olyan dolgoknak is örülni fogsz, akik vagy amelyek másokat elkeserítettek volna.

„Mindent el akarok viselni – addig, amíg azt nem parancsolják, hogy bűnt kövessek el!” – mondta nekem végsőkig menő elhatározással egy olyan szorult helyzetben lévő teremtés, akinek személyes életét, emberi és keresztény reményeit a hatalmas ellenség majdnem megsemmisítette.

Fontold meg! Tanulj belőle! Minden vesszen el – ameddig azt nem parancsolják, hogy bűnt kövess el.

Semmibe vették azt, amit te „jogodnak” nevezel és amit én „jogodnak a gőgre” fordítottam. Szegény fickó! – Ellenfelednek hatalma van, nem tudtad megvédeni magad. Úgy érezted, mintha százszor pofon vágtak volna. És mégsem tanulod meg, hogy megalázkodj.

Most lelkiismereted hangja azt mondja neked: Gőgös vagy – és gyáva. Köszönd meg Istennek, hogy lassan felismered: „kötelességed” is van, az, hogy alázatos légy.

Bármennyire összeomlik és meghiúsul sok minden, bármilyen nagy bajok keresztezik terveinket – semmi sem lesz jobb azzal, ha lelkileg elveszítjük egyensúlyunkat. Emlékezzél inkább a próféta bizalommal teljes imájára: Az Úr a bíránk, az Úr adja a törvényeket, az Úr a királyunk, Ő fog bennünket megszabadítani.”

Imádkozd el ezt mindennap áhítattal, hogy viselkedésed mindig összhangban legyen az isteni Gondviseléssel, amely arrafelé irányít, ami legjobb számunkra.

Hogy ne veszítsd el belső békédet, azt mondtam neked akkor, amikor a kemény és igazságtalan hajszát megindították: „És ha a fejünket szedik is le – abból sem fogunk tragédiát csinálni, hanem kiegyezünk azzal, hogy ezentúl a kezünkben hordjuk.”

Ne engedd, hogy ezek a kellemetlenségek és fecsegések kihozzanak a sodrodból. Biztos, hogy Isten akarta műben szolgálunk, de emberek vagyunk… És az természetes, hogy menés közben port verünk fel.

Ha olyasvalami van, ami bosszant vagy megsért… vedd úgy, mint jó alkalmat arra, hogy megtisztulj – és ha szükséges – megjavulj.

Ha alkalomadtán elégedetlenkedve kritizálunk, az emberi dolog – mondják… Erre azt felelem: De nekünk egészen Istenre irányulva kellene élnünk.

Egyetlen ember rossz vagy csak könnyelmű szava „véleményformáló” lehet és szokássá teheti valaki megszólalását… A pletyka, amely először csak egy kis felhőcske, mindig magasabbra száll, növekszik és sűrűsödik, végül talán fekete felhőfallá válik.

És mégis: Ha az, akit megtámadtak, Istennel eltelt ember, a felhők mindig termékeny esővé oldódnak fel, történjék bármi. Az Úr a megrágalmazottat éppen azáltal emeli fel, amivel meg akarták alázni és meggyalázni.

Óvakodj azoktól a kortársaktól, akik rágalmakat és gyanúsításokat terjesztenek. Ugyanis ezeket egyesek felületességből, mások rosszakaratból felkapják – és így megzavarják a békés egymás mellett élést, megmérgezik a közvéleményt.

Bizonyos helyzetekben a valódi felebaráti szeretet azt kívánja, hogy az ilyen szennyet felfedjük és azokat is, akiktől ered… Mert egyébként ők, segítőik vagy azok, akik ezt a szemétséget meghallgatják, félrenevelt lelkiismeretükben ezt a következtetést vonhatják le, hogy a hallgatás beleegyezés.