Pontlista

Láttam, hogy ez a jóhiszemű ember vörös lett, közel volt a síráshoz. Saját, becsületes úton megkeresett pénzével nagylelkűen támogatott jó céllal létrejött műveket. És most megtudta, hogy „becsületes emberek” erőfeszítése miatt kétszínűséggel gyanúsították. Mivel még újonc volt az Istenért folytatott harcokban és még egészen naiv, magánkívül mondta: „Látják, hogy áldozatot hozok… és az áldozat mellett még csúfolnak is!”

Beszéltem vele nyugodtan. Megcsókolta a feszületemet… Az annyira érthető felháborodása békévé és örömmé alakult át.

Felháborítottak téged, mert olyan embereknek, akik még sohasem tettek fel maguknak ilyen kérdést, az Istennek való önátadásról beszélsz? – Igen, na és? Hiszen ebben áll a hivatásod: hogy az apostolok apostola légy…

Néha nem akarnak megérteni téged: mintha vakok lennének… De máskor te nem tudod elérni, hogy megértesd magad: alakítsd magad ebben a pontban!

Ha a Mester iskolájába jársz, nem csodálkozhatsz azon, hogy oly sok ember értetlensége miatt kell vesződnöd olyan emberekkel, akik már azzal is sokat segíthetnének neked, ha csak egy kicsit azon fáradoznának, hogy megértsenek.

Egyes emberek féltékenységéről és irigységéről egy jóravaló ember azt mondta: „Sok rossz akaratnak kell a dologban lennie, hogy egy ilyen tiszta vizet zavarossá akarnak tenni.”

Az apostoli vállalkozások lekicsinylése általában kétféleképpen történik. Vagy úgy állítják be az apostoli munkát, mint rendkívül bonyolult „struktúrát” vagy úgy, mint kényelmes és kellemes módját a szabadidő eltöltésének.

Alapjában véve az ilyen „tárgyilagosságot” csak korlátoltságra és beszűkült látókörre lehet visszavezetni. Fecsegésnek és fontoskodásnak kell ezt a tényt álcáznia. – Ne engedd, hogy kihozzanak a sodrodból és kérdezd meg: „Ön mit tesz tulajdonképpen?”

Ugyancsak az emberek, akik leszedték barátodról a keresztvizet, mert Istennek akarnak szolgálni, neked sem fognak békét hagyni, ha egyszer elhatároztad, hogy megtérsz és megjavulsz.

A szektások nagy hangon kiabálnak – ahogy ők mondják – „fanatizmusunk” ellen, mert évszázadok telnek el és hitünk változatlan marad. Más a helyzet a szektások saját fanatizmusával: mivel semmilyen kapcsolatban nincs az igazsággal, a történelem folyamán mindig új és más formát vehet fel – mindig újra talál valami ijesztő mumust, hogy az Egyháznak ártson, üres frázisokat terjeszt, amelyet tetszés szerint lehet megtölteni. „Szabadságról” beszélnek és láncok közé szorítják azt: „haladás”-ról és a barbársághoz való visszatérést értik rajta; „tudományról”, és mögötte saját tudatlanságukat rejtik el… Így minden alkalommal a régi, tönkrement áru más, új csomagolásban kerül piacra.

Növekedjen tehát mindennap hitednek „fanatizmusa” – mert egyes-egyedül ez az, ami az egyetlen igazságot megvédi.