Pontlista

Tejesen elszántnak látszott… De amikor leült, hogy megírja szakítólevelét menyasszonyának, habozás és bizonytalanság lett úrrá rajta: elhagyta a bátorsága… Ez csak emberi és érthető… vélték egyesek. Ezek számára a földi szerelem nyilvánvalóan nem tartozik azokhoz a javakhoz, amelyeket a fenntartás nélküli Krisztus követésért el kell hagynunk, ha az Úr azt kívánja.

Fáj nekem az, ha olyan emberek, akik egészen odaadták magukat Istennek és Krisztusért a házasságról is lemondtak, agglegénynek tartják magukat vagy legalábbis ezt a benyomást keltik, pedig mégiscsak a SZERETETET választották…

Akkor válnának „agglegénnyé”, ha nem lennének képesek viszontszeretni azt, aki határtalanul szeret bennünket.

Nagyon világosan láttad hivatásodat, hogy Istent szeresd, de csak az értelmeddel. Azt bizonygatod nekem, hogy szíveddel is járod utadat … De esetenként hagyod, hogy eltérítsenek Tőle és megkísérled még azt is, hogy visszapillants… Ez annak a jele, hogy nem adtad oda szívedet teljesen. Tisztítsd meg önátadásokat!

Szegény szíved! Nem tudod megakadályozni, hogy időnként kínos, szomorú, útszéli emlékek törjenek rád; a vakító földi fényben sötét árnyakat vetnek szívedre.

Keress fel ilyenkor valóságban vagy lélekben egy tabernákulumot és újra meg fogod találni a világosságot, örömet, életet.