Pontlista

Az Úr hívása – a hivatás – mindig egyformán szól: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen engem.”

Igaz: A hivatás lemondást, áldozatot követel! De milyen boldogság múlik ezen – „gaudium cum pace”, öröm és béke! – ha a lemondás tökéletes!

Azt kérdezted tőlem, hogy kell-e keresztet viselnem… És azt feleltem neked: Igen. Mindig hordozzuk a keresztet.

De ez a győzelem keresztje, az isteni pecsét, a valódi istengyermekség biztosítéka. Ezért, ha mindig is a keresztet hordozzuk, boldogan járjuk utunkat.

„Nagyon fáradságos út ez” – így mondta neked. Te önelégülten helyeseltél, mert arra a szóra gondoltál, mely szerint a kereszt az igaz útnak biztos jele.

De a barátod szeme előtt csak az út meredek volta állt és nem gondolt Jézus ígéretére: „Az én igám édes.”

Emlékeztesd rá: Talán átadja magát Istennek, ha megtudja…

Ha a Mester iskolájába jársz, nem csodálkozhatsz azon, hogy oly sok ember értetlensége miatt kell vesződnöd olyan emberekkel, akik már azzal is sokat segíthetnének neked, ha csak egy kicsit azon fáradoznának, hogy megértsenek.

Urunk, az örök Főpap, mindig a kereszttel ad áldást.

Egy keresztény győzelme mindig a keresztben gyökerezik, az önmegtagadásban, mert ez lehetővé teszi, hogy Isten mindenhatósága hatékonnyá váljon.