Pontlista

Mi, akik mindent Istenre bíztunk, semmit sem veszítettünk.

Fáj látni, hogy egyesek mit értenek alamizsnán: egy pár fillért vagy öreg ruhákat. Azt gondolhatnánk, hogy nem olvasták az Evangéliumot.

Ne jöjjetek hamis kifogásokkal: segítsetek az embereknek abban, hogy hitüket és lelki erejüket úgy kifejlesszék, hogy nagylelkűen el tudjanak szakadni még életükben a látszólag szükséges dolgoktól is.

Megmondhatjátok a naplopóknak, hogy még földi mérték szerint sem nagyon dicséretes dolog a véget várni, – azaz addig, amíg egyébként sem tudunk már semmit sem magunkkal vinni.

„Aki kölcsönöz, nem kapja vissza: ha pedig mégis, nem egészen; ha egészen, akkor nem könnyen: ha könnyen, akkor halálos ellenséget szerez magának!”

Mi következik ebből? Adj! Számolatlanul és mindig Isten kedvéért. Így – már földi szempontból is – közelebb kerülsz az embertárshoz. Azonkívül segítesz a hálátlanok számát csökkenteni.

Sok ember szerencsétlennek érzi magát, éppen azért, mert mindenből túl sok van nekik. Az olyan keresztények, akik valóban Isten gyermekeiként élnek, megtapasztalhatják ugyan a szükséget, hőséget, hideget, kimerültséget… De mivel mindezt Isten akarja vagy engedi meg, sohasem veszítik el örömüket. Mert Ő az igazi boldogság forrása.

A világnak az a leírhatatlan, kellemes boldogságot okozó bűvölete, amely soha nem hagy alább. A virágok az út szélén, a színük, az illatuk, ami megszédít téged… az ég madarai és egyáltalában minden…

Szegény gyermekem! Meg kell értened: ha mindez nem lenne olyan csábító, mit érne akkor az az áldozat, amelyet Istenért hozol?