Pontlista

Egy feszület előtt imádkozva erre az elhatározásra jutottál: Inkább én akarok szenvedni az igazságért, minthogy az igazság szenvedjen az én bűnöm miatt.

Az igazság gyakran ellenkezik minden róla alkotott elképzeléssel… Mindenekelőtt azért, mert mindig következetes életmódot követel.

Ha kellemetlen számodra, hogy az igazságot halld, miért kérdezed? Talán azt szeretnéd, hogy a „te” igazságod szerint válaszoljanak, hogy így tévedéseidet igazolják?

Bizonygatod, hogy mennyire tiszteletben tartod az igazságot – talán ez az oka annak, hogy olyan „tiszteletteljes” távolságban maradsz tőle?

Ne viselkedj úgy, mint aki bátortalan, határozatlan! Hiszen az nem fanatizmus, ha azt az igazságot, amelyet pontosan kellene ismernünk, szeretnünk és védelmeznünk, valóban mindennap mélyebben meg akarjuk ismerni, jobban akarjuk szeretni és biztosabban akarjuk védeni.

Ezzel szemben – ezt egészen nyíltan megmondom – éppen a szektásokat jellemzi, hogy ezzel a logikus követelménnyel, hamis szabadságra hivatkozva, szembeszállnak.

Könnyű előre „nem”-et mondani és azután egy hitigazságot vitatni vagy kételkedni benne. Ez már Jézus Krisztus idejében is így volt. Neked, aki katolikusnak vallod magad, az „igen”-ből kell kiindulnod. Azután tanulmányozni fogod és képes leszel arra, hogy erre az „igen”-re vonatkozó bizonyosságot megokold. Mert az igazság és a tudomány, az igazság és az élet között nincs ellentmondás – nem is lehet.

Ne hagyd abba tevékenységedet, ne térj le utadról akkor sem, ha arra kényszerülsz, hogy előítéletekkel teli emberekkel érintkezz, akik úgy tesznek, mintha az ő életmódjuk és gondolkodásmódjuk lenne az egyetlen mértéke minden indokolásnak, megfontolásnak és meghatározásnak.

Fáradozzál azon, hogy megértsenek, de folytasd utadat, ha ez nem sikerül.

Biztosan fogsz néha olyan emberekkel találkozni, akiket nehezen tudsz meggyőzni vaskalaposságuk miatt. Ennek ellenére mindig érdemes – az ilyen esetektől eltekintve – a nézeteltéréseket tisztázni és ezt a szükséges türelemmel tenni.

Bosszant téged, hogy mindig ugyanazon a módon, mindig ugyanazokat a lényeges dolgokat világítom meg? Hogy eközben nem vagyok tekintettel a közvélemény divatos irányzataira? Értsd meg: az egyenes meghatározása mindig is ugyanaz maradt évszázadokon keresztül, mert világosságában és pontosságában felülmúlhatatlan.

Minden más meghatározás kevésbé világos lenne és hozzá bonyolultabb is.

Először nem akartad elhinni – de végül fel kellett ismerned, bármennyire is fájt: amit egyszerűen és világosan, mint becsületes katolikus keresztény mondtál, azt a hit ellenségei rosszindulatúan kicsavarták…

Látod, bár „szelídeknek kell lennünk, mint a galambok”, de „okosaknak is, mint a kígyók”. Ne beszélj tehát nem megfelelő időben vagy helyen.

Még az úgynevezett „jó szándék” sem igazolja a történelem vagy az élet valóságának meghamisítását. De hibás „tárgyilagosság” volna, az Egyház ellenségeit, akik egész életüket üldözésének szentelték, dobogóra állítani. Légy egészen biztos benne: a történelmi igazság nem szenved kárt, ha te, mint keresztény, nem veszel részt ilyen dobogók felállításában. Nincs rá szükségünk. Mióta emelnek a gyűlöletnek emlékművet?

A keresztény apostolkodásnak nincs szüksége arra, hogy lövészárkot ásson, vagy olyan emberekkel, akik Krisztus igazságát nem ismerik, rosszul bánjék. Egy olyan ember, aki megveti a hitet, a végén még becsületesen és egész szívből megtérhet, ha tévedése csalódást okoz számára. Ez akkor történik, amikor az Apostol szavával közeledünk feléje. „Caritas omnia suffert” – a szeretet mindent elvisel! De továbbra is kizárt dolog, hogy „széles látókör” ürügyén magunk engedjünk a hit lényeges kérdéseiben. Egy ilyen hamis türelemnek megvan az a veszélye, hogy kikerüljünk az Egyházból. Ahelyett, hogy másoknak segítenénk, saját magunknak ártunk.