Pontlista

A halállal szemben derűsnek, higgadtnak szeretnélek látni. – Nem egy pogány sztoikus hidegségével, hanem az Isten gyermekének biztonságával, aki tudja szívében, hogy élete átalakul, de nem enyészik el… Meghalni? Nem: ÉLNI!

Ne félj bűneid ellenére sem, ha a halálra gondolsz… Hiszen Ő tudja, hogy szereted Őt. Ugyanúgy tudja azt is, hogy milyen anyagból vagy teremtve.

Ha keresed az Urat, úgy fog fogadni, ahogy a tékozló fiút fogadta atyja – de keresned kell Őt!

„Non habemus hic manentem civitatem” – Nincs itt a földön maradandó városunk. – Hogy el ne felejtsük ezt, néha teljes keménységével mutatkozik meg ez az igazság a halál óráján: meg nem értésben, üldözésben, megvetésben… és a végén mindig az a magány… mert még ha sok ember szeretete veszi is körül a haldoklót – mindenki egyedül hal meg.

Oldjuk el már most a horgonykötelet! Tegyük meg kitartóan az előkészületeket a nagy és végleges elindulásra – a legszentebb Szentháromság örökké tartó szemléletére.

Ne csinálj a halálból szomorújátékot! Ugyanis nem az. Csak a szívtelen gyermekek nem örülnek annak, ha találkozhatnak szüleikkel.

Ha egyszer halál testvérünk gondolata félelmet kelt benned – mert látod valóságos nyomorúságodat! –, végy bátorságot és gondolj a mennyországra, amely ránk vár: Milyen lesz az, amikor a nyomorult, törékeny lényt – amilyen minden emberi teremtmény – elárasztja a végtelen Isten minden dicsősége és pompája, boldogsága és szeretete, amikor a tökéletes boldogság mindörökre eltölt bennünket?