Pontlista

Olyan emberek áradatában, akik hit és remény nélkül vannak, akik lidércfény módjára imbolygó szellemek, aggodalmak gyötrik őket, életcélt keresnek, te megtaláltad a célt: Őt!

És ez a felfedezés létednek majd új örömet kölcsönöz és átalakít. Mindennap számtalan csodálatos, eddig rejtett dolgot állít szemed elé, amelyek mind azt mutatják, hogy széltében-hosszában milyen nagyszerű az az út, amely Istenhez vezet téged.

Remélni nem annyit jelent, hogy már kezdjük látni a fényt, hanem sokkal inkább azt, hogy az Úrban bízunk csukott szemmel is. Akiben bőséges a világosság. Ő maga a fényesség.

„Az ima”: Az ember alázata, aki megismeri nagy nyomorúságát és Isten nagyságát. Imádva fordul hozzá, mert Tőle vár mindent, önmagától semmit.

„A hit”: Az értelem alázata, amely lemond saját mércéjéről és meghajol az Egyház ítélete és tekintélye előtt.

„Az engedelmesség”: Az akarat alázata, mely Isten iránti szeretetből aláveti magát egy másik akaratnak.

„A tisztaság”: A test alázata, amely a szellemnek akarja alávetni magát.

„Az önmegtagadás” külső dolgokban: Az érzékek alázata.

„A vezeklés”: Az összes vágy alázata, melyeket Istennek áldozunk fel.

Az alázat az őszinteség biztosítéka az aszkézis útján.

Ne felejtsd el, hogy tisztán emberi ügyekben a többieknek is igazuk lehet.

Ők ugyanazt látják, amit te, de más szemszögből, más fényben, más árnyalatban és más körvonalakkal.

Csak a hit és erkölcs terén van vitathatatlan ítélet: Anyánké, az Egyházé.

Nem értelek, amikor hitbeli és erkölcsi kérdésekre vonatkozó beszélgetésben azt a megjegyzést teszed, hogy független katolikus vagy…

Független? Kitől? Egy ilyen függetlenség azzal egyenértékű, hogy Krisztus útját elhagyja.

Ne köss kompromisszumot, ha az Egyház tanításáról van szó. Az ötvözetnél mindig a nemesebb fém veszít értékéből… Azonkívül ez a kincs nem a tied. Az Evangélium figyelmeztet bennünket arra, hogy a Gazda számadást fog követelni tőled, akkor, amikor a legkevésbé várod.

Igazad van: vannak olyan katolikusok, akik gyakorlók és vallásosak az emberek szemében és talán valóban tisztességesek – de naivul az Egyház ellenségeinek szolgálatába állnak…

Olyan különböző fogalmak közé, amelyeket félreértenek, mint „ökumenizmus”, „pluralizmus” vagy „demokrácia”, beosont hozzájuk a legbosszantóbb ellenség: a „tudatlanság”.

Könnyű előre „nem”-et mondani és azután egy hitigazságot vitatni vagy kételkedni benne. Ez már Jézus Krisztus idejében is így volt. Neked, aki katolikusnak vallod magad, az „igen”-ből kell kiindulnod. Azután tanulmányozni fogod és képes leszel arra, hogy erre az „igen”-re vonatkozó bizonyosságot megokold. Mert az igazság és a tudomány, az igazság és az élet között nincs ellentmondás – nem is lehet.

„Ez az én testem…” – Jézus feláldozta magát és elrejtőzött a kenyér színe alatt…

Most úgy van ott jelen, testével és vérével, lelkével és istenségével, ahogy Tamás számára volt, amikor ujját bele tehette megdicsőült testének oldalsebébe…

Te azonban gyakran mész el mellette és még olyan röviden sem szoktad köszönteni, ahogy egy ismerőst, akivel találkozol. Sokkal kevesebb hited van, mint Tamásnak!

Testestől-lelkestől odaadta magát a tisztátalanságnak. A hite ettől kilúgozódott… de alapjában véve pontosan tudja, hogy problémája nem hitbeli probléma…

A kereszténység sohasem megalkuvó: végső fokon nem alkalmazkodik a világhoz. Ez a „legnagyobb hátránya” és a legfontosabb ellenérve azoknak, akik a világ „megszállottjai”.

Nem akarsz kiegyezni azzal, mondod, hogy olyan konvencionális, közhelyes hited legyen, mint sok más embernek…

Valóban: Hitednek személyes hitnek kell lennie. És ez azt jelenti: felelősségtudattal párosult hit!