Pontlista

Miután döntöttél, mindennap valami újat fedezel fel. Emlékezel a tegnapi napra, amikor mindig újabb dolgot kérdeztél tőlem: „És mi van ezzel… és hogy áll az a dolog…?”, hogy azután kételyeidben vagy csalódásaidban turkálj.

Most mindig megtalálod a helyes válaszokat – mindig jól megalapozottan és világosan. És ha ezek az egyik – néha naiv – kérdésedre vonatkoznak, akkor eszedbe jut: „Biztosan így bánt Jézus az első tizenkettővel.”

Ne panaszkodj, hogyha szenvedsz. Csak az értékes köveket csiszolják.

Fáj? – Köszönd meg Istennek a „csiszolást”, mert úgy vett kezébe, mint egy gyémántot…

Egy közönséges kavicsot nem munkálnak meg így.

Meg kell tanítani az embereket arra, hogy hogyan kell dolgozniok; ugyanakkor nem szabad az elméleti előkészítést túlértékelni, mert hiszen a gyakorlati cselekvés is a kiképzéshez tartozik. Az elkerülhetetlen hibákat a munkában el kell fogadni; mert a jobb ellensége a jónak.

Nagyon gyakran egyszerűen abban áll a vezető feladata, hogy képes legyen a rábízottakat befolyása alá vonni. Szeretettel és türelemmel.

Nagyra értékeld azokat, akik tudnak nemet mondani neked. És azonkívül kérd, hogy indokolják meg negatív válaszukat, hogy tanulj belőle… vagy kijavítsd azokat.

A gyémántokat gyémántok csiszolják – és a lelkeket más lelkek.

Természetesen nagy megértést és részvétet kell mutatnod azok iránt az emberek iránt, akik mindennapi környezetedet alkotják. De ehhez bizonyos fokú akaraterőre is szükség van – mert másképp a megértés és a részvét könnyen bűnrészességgé és önzéssé válik.

Ha bosszús leszel – néha szükséges lehet, máskor emberi gyengeségből történik –, akkor arra kérlek, hogy csak egész rövid ideig tartson és mindig érezhető szeretettel, odafordulással a másik felé.

A feddés gyakran szükséges. Mégis mindig úgy tedd, hogy az illető felismerhesse a javuláshoz vezető utat és sohasem rossz hangulatból!

Ha feddésre van szükség, akkor az világosan, barátságosan, sőt néha még egy kis mosollyal is történjék. Soha – vagy mindenképpen nagyon ritkán – haraggal.

Úgy érzed magad, mint akire az abszolút jó és igaz rá van bízva? Ezért illetékesnek tartod magad arra és ennek az önértékelésnek alapján azt hiszed, jogod van rá, hogy a rosszat könyörtelenül kiirtsd? Ilyen módon nem fogsz semmit elintézni! Csak szeretetből és szeretettel tudsz a tévedés, a bűn ellen hatni – csak ha arra gondolsz, hogy Ő, aki a SZERETET, olyan sokat engedett el neked és mindig újra megbocsát…

Valóban: a régi megérdemli tiszteletünket, a hagyomány hálánkat. Tanulnunk kell belőle és meg kell szívlelnünk a tapasztalatokat.

De nem szabad eltúlozni, mindent a maga idejében! Talán úgy öltözködünk még most is, mint nagyszüleink? Még mindig az elmúlt évszázadok púderezett parókáit hordjuk?