Pontlista

Sürgős feladat, hívők és nemhívők lelkiismeretét felrázni – sok jóakaratú embert mozgósítani –, hogy együttműködjenek és segítsenek azon anyagi eszközök előteremtésében, amelyek a lelkekért való fáradozáshoz szükségesek.

Nagy lelkesedést mutat és nagy megértést. De amikor észreveszi, hogy „róla” van szó, hogy „neki magának” kell komolyan együttműködnie, gyáván visszavonul.

Engem azokra az emberekre emlékeztet, akik súlyos veszély idején hamis bátorsággal hívtak fel a harcra – de sem pénzáldozatot nem akartak hozni, sem arra nem voltak készek, hogy maguk beálljanak a haza védelmébe.

Fáj látni, hogy egyesek mit értenek alamizsnán: egy pár fillért vagy öreg ruhákat. Azt gondolhatnánk, hogy nem olvasták az Evangéliumot.

Ne jöjjetek hamis kifogásokkal: segítsetek az embereknek abban, hogy hitüket és lelki erejüket úgy kifejlesszék, hogy nagylelkűen el tudjanak szakadni még életükben a látszólag szükséges dolgoktól is.

Megmondhatjátok a naplopóknak, hogy még földi mérték szerint sem nagyon dicséretes dolog a véget várni, – azaz addig, amíg egyébként sem tudunk már semmit sem magunkkal vinni.

„Aki kölcsönöz, nem kapja vissza: ha pedig mégis, nem egészen; ha egészen, akkor nem könnyen: ha könnyen, akkor halálos ellenséget szerez magának!”

Mi következik ebből? Adj! Számolatlanul és mindig Isten kedvéért. Így – már földi szempontból is – közelebb kerülsz az embertárshoz. Azonkívül segítesz a hálátlanok számát csökkenteni.

Láttam, hogy ez a jóhiszemű ember vörös lett, közel volt a síráshoz. Saját, becsületes úton megkeresett pénzével nagylelkűen támogatott jó céllal létrejött műveket. És most megtudta, hogy „becsületes emberek” erőfeszítése miatt kétszínűséggel gyanúsították. Mivel még újonc volt az Istenért folytatott harcokban és még egészen naiv, magánkívül mondta: „Látják, hogy áldozatot hozok… és az áldozat mellett még csúfolnak is!”

Beszéltem vele nyugodtan. Megcsókolta a feszületemet… Az annyira érthető felháborodása békévé és örömmé alakult át.