Pontlista

Ha valaki a vezetésben egyedül, könnyelműen hoz döntéseket, azokat mindig vagy majdnem mindig a problémák egyoldalú látása jellemzi. Bármennyire jó előképzettséged és képességeid vannak – mindenképpen be kellene vonnod azokat, akik a vezetés feladatát megosztják veled.

Fáradozzál lelkiismeretesen azon, hogy vezetői feladataidat valóban objektíven ismerd fel. Ne engedj azon emberek hatásának, akik először, sőt kizárólag a hibákat veszik észre és azt, ami téves.

Légy boldog abban a tudatban, hogy az Úr minden embernek megadta a képességet a megszentelődésre a saját hibái elleni harcban.

Meg kell tanítani az embereket arra, hogy hogyan kell dolgozniok; ugyanakkor nem szabad az elméleti előkészítést túlértékelni, mert hiszen a gyakorlati cselekvés is a kiképzéshez tartozik. Az elkerülhetetlen hibákat a munkában el kell fogadni; mert a jobb ellensége a jónak.

Sohase bízzál egyedül a szervezetben!

Nagyon gyakran egyszerűen abban áll a vezető feladata, hogy képes legyen a rábízottakat befolyása alá vonni. Szeretettel és türelemmel.

A jó vezetésnek ugyan rugalmasnak kell lennie, de nem mondhat le a követelményekről.

Ha olyanok, akiknek intelligenciája és kereszténysége középszerű, magas hivatalt vesznek át, alkalmatlan emberekkel veszik körül magukat. Vak hiúságuk arra a hamis feltételezésre indítja őket, hogy ilyen módon nem veszítik el állásukat.

Ezzel ellentétben a valódi személyiségek első osztályú munkatársakat hívnak környezetükbe, akik nemcsak szakmailag megfelelőek, hanem az életük is tiszta. Ezeket kiképezik a jövő vezetői feladataira. Az okosság nincs öntetszelgő csalódásnak alávetve, mint a középszerűség: alázatában felismeri, hogy ő maga is növekszik, ha másokat segít a növekedésben.

Felelősségteljes beosztást töltesz be. Ennek gyakorlásában fontold meg a következőt: Ha munkamódszered túlságosan saját személyedre van szabva, nélkülözhetetlenné teszed magad. Ha egyszer a személy kiesik, a munka folyamatossága odavan.

Az egyik fontos alapelv annak érdekében, hogy a vezetési feladatoknál jó munkát végezzünk, abban áll, hogy messzemenően megosztjuk a felelősséget. Nem azt értem ezen, hogy a felelős kényelmesebbé tegye a maga dolgát, vagy hogy személytelen maradjon, hanem azt, hogy minden egyestől számadást kíván meg saját feladatáról és ilyen módon maga is „számot tud adni” Isten előtt és ahol célszerű, az emberek előtt is.