Pontlista

Aki irányítási feladatokkal foglalkozik, annak először a közjót kell szem előtt tartania. Abból kell kiindulnia, hogy nehéz olyan – a lelki életre vagy az apostolkodásra vonatkozó – utasítást adni, ami mindenkinek egyformán tetszeni fog.

„Nem örül mindenki, ha esik az eső!” – mondja a népi bölcsesség. Tisztázd magadban: hogy így van, az semmiképpen sem a törvény hiányosságát jelenti, hanem sokkal inkább kevesek alaptalan gőgjét és énközpontúságát.

A tekintély nem azt jelenti, hogy aki magasabb beosztásban van, az alárendeltjére „ráordítson” és az megint arra, aki az ő alárendeltje. Ahol ilyesmi előfordul, ott a tekintély karikatúrájáról van szó, minden szeretet és tisztesség nélkül. Szakadékot hoz létre az elöljáró és az alattvalók között, mert az elöljáró ahelyett, hogy szolgálna alattvalóinak, adott esetben „felhasználja” őket.

Ne tartozz azokhoz az emberekhez, akik saját maguknál, otthon rendetlenségben élnek, ehelyett azonban mások otthonát szeretnék rendbe hozni.

Vezetői feladatod van. Gondold meg ezzel kapcsolatban: A legjobb és legerősebb szerszámok is tompák lesznek, elhasználódnak és végül használhatatlanná válnak, ha rosszul bánnak velük.

Nagyon jónak tartom, hogy mindennap azon fáradozol, hogy alárendeltjeid gondjait még mélyebben átérezd; mert így a vezető szeretetteljes megértését úgy élik át, mint szolidaritást, amely együtt hordja velük a terheket. És éppen ebben állhat a leghatásosabb segítség azok számára, akiket mint elöljáró, szolgálnod kell.

Sajnáltam azt az államférfit. Sejtette, hogy vannak megoldatlan kérdések – hogy is lehetne másképp az életben –, de elutasító volt és bosszús lett, amikor azokat előtte néven nevezték. Jobban szeretett volna nem tudni róluk, mindent szürkületi félhomályban hagyni és így nyugton maradni.

Azt tanácsoltam neki, hogy világosan és szépítgetés nélkül foglalkozzon a problémákkal, mert csak így lehet azokat eltüntetni. És biztosítottam őt arról, hogy azután valóban békében fog élni. Ne próbáld a saját vagy mások problémáit úgy megoldani, hogy nem veszel tudomást róluk: ez kényelmesség és restség lenne. Így tágra nyitnánk a kaput az ördögnek.

Hivatalok, tisztségek… Magasak? Alacsonyrendűek? – Mit izgat ez téged? Hiszen biztosítottál arról: azért jöttél, hogy hasznos légy, szolgálj, mindig teljesen rendelkezésre állj. Viselkedj ennek megfelelően.

Ha valaki megengedi, hogy bárányai között farkasok nőjenek fel, akkor könnyen kitalálhatja bárányai sorsát.

Ha olyanok, akiknek intelligenciája és kereszténysége középszerű, magas hivatalt vesznek át, alkalmatlan emberekkel veszik körül magukat. Vak hiúságuk arra a hamis feltételezésre indítja őket, hogy ilyen módon nem veszítik el állásukat.

Ezzel ellentétben a valódi személyiségek első osztályú munkatársakat hívnak környezetükbe, akik nemcsak szakmailag megfelelőek, hanem az életük is tiszta. Ezeket kiképezik a jövő vezetői feladataira. Az okosság nincs öntetszelgő csalódásnak alávetve, mint a középszerűség: alázatában felismeri, hogy ő maga is növekszik, ha másokat segít a növekedésben.

Nem okos dolog olyan embert, akinek képességeit nem ismerjük, fontos vezetési feladatokkal megbízni mintegy ezen elv szerint: nézzük meg, hogy csinálja.

Olyan döntéseket, amelyek a közjót érintik, nem lehet úgy meghozni, mint ahogy belenyúlunk egy mesebeli csodazacskóba…

Te felelős beosztásban vagy és egyedül aszerint cselekszel, hogy mit mondanak az emberek? Ez ostobaság! – Elsősorban ennek kell fontosnak lennie számodra, hogy Isten mit fog szólni ahhoz, amit teszel és csak azután – néha egyáltalán nem – kell mérlegelni a többiek véleményét. Mert így szól az Úr: „Mindazt… aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Küzdj magadban a tisztelet és méltóság utáni becsvágyó törekvés ellen! Ehelyett tisztázd magadban azokat a lehetőségeket, amelyek megvannak számodra, hogy jól dolgozzál, azután kötelezettségeidet és azt is fontold meg, hogy áll hatékonyságod… Akkor nem fogsz hivatalok után vágyódni. De ha egyszer hivatalt adnak neked, akkor majd helyesen tudod értékelni a méltóságot: teherként, amelyet az emberek szolgálatában hordasz.