Pontlista

Te azokhoz tartozol, akik „mindent vagy semmit” akarnak… Sajnos, a „semmi”-nél maradt a dolog… Micsoda szégyen!

Kezdj el alázattal küzdeni, hogy nyomorúságos önátadásod, amely fukar, lángra lobbanjon, amíg hatásossá nem válsz.

Így van: Nem érünk semmit, semmik vagyunk, semmit sem tudunk tenni, nincs semmink. Azonkívül a mindennapok fáradozásaiban nem hiányoznak az akadályok és kísértések… De testvéreiddel egyesülve megtapasztalod, hogy örömük hogy oszlat el minden nehézséget, mert szilárdan az Úrra építenek: „Quia tu es Deus fortitudo mea” – mert Te, Istenünk, vagy a mi erőnk.

Nagyon kényelmes dolog azt mondani: „Erre nem vagyok alkalmas: nekem, nekünk egyébként is minden rosszul sikerül.” – Eltekintve attól, hogy ez nem áll, egy ilyen pesszimizmus mögött egy nagy adag restség rejtőzik…

Egyes dolgokat jól végzel, másokat rosszul. Ami a sikereseket illeti, légy vidám és bizakodó: ami a kudarcokat, ne engedd, hogy elbátortalanítsanak, fogj hozzá újra, légy készen a tanulásra: akkor ezek is sikerülni fognak.

Pillanatnyi állapotod különösnek tűnik számodra: ha magadba pillantasz, elcsüggedsz: ha felfelé nézel, azonnal telve leszel biztonsággal és tetterővel.

Ne csinálj gondot ebből. Ez annak a jele, hogy mindig jobban megismered magad és – ami még fontosabb – mindig jobban megismered Őt.

Milyen buzgóságot fejt ki sok kortársunk, hogy „reformáljon”… Nem lenne jobb, ha mindnyájan – mindenki egyenként – „megreformálnánk” magunkat, belülről kiindulva, hogy kötelességeinket hűségesen teljesítsük?

Valódi utálatot kell táplálnunk lelkünkben a bűn iránt.

Mondd neki töredelmes szívvel: Uram, add, hogy soha többé ne bántsalak meg Téged!

De ne ijedj meg, ha érzed szegény tested terhét… és az emberi szenvedélyeket… balgaság és naivság volna, ha csak most fedeznéd fel, hogy „ilyesmi” létezik. Emberi gyengeséged nem akadály, hanem ösztönzés arra, hogy még jobban egyesülj Istennel és kitartóan keresd Őt. Mert egyedül Ő az, aki megtisztít bennünket.

Az valami igen nagy dolog, ha tudatában vagyunk annak, hogy Isten előtt semmik vagyunk. Mert hiszen ez az igazság.

Az a meggyőződés, hogy meglehetősen kevéssé vagy értékes – azaz önismereted –, segíteni fog abban, hogy a megaláztatásokra, megvetésre, rágalomra természetfeletti értelemben reagálj úgy, hogy az öröm és a béke mindig jobban meggyökeresedjen lelkedben. Miután kimondtad a „Fiat”-odat – ahogy akarod, Uram! – erre a következtetésre fogsz eljutni: „Csak ezt mondta rólam? Látszik, hogy nem ismer engem, különben nem hagyta volna annyiban.” Te magad tudod majd a legjobban, hogy tulajdonképpen még rosszabb bánásmódot érdemelnél. Még azokkal az emberekkel szemben is hálát fogsz érezni, olyan dolgoknak is örülni fogsz, akik vagy amelyek másokat elkeserítettek volna.

Minél magasabban áll egy szobor, annál nehezebb és veszélyesebb ütés éri, ha lezuhan.

Mindig nagyobb alázattal és őszinteséggel menj a lelki vezetésre – és pontosan, mert ez is alázat. Gondolj arra – és ne zavartasd magad, hiszen Isten az, aki szól hozzád –, hogy olyan nyílt légy, mint egy kisgyermek, akit olvasásra, a virágok és madarak nevére, az élet örömeire és gondjaira, mindig új dolgokra tanítanak meg és aki azt is megtanulja, hogy szilárdan álljon a lábán…

„Most is csak egy szegény teremtmény vagyok” – mondtad nekem. Ezt már régebben is tudtad, és ez nagyon ellenedre volt! De most már mosolyogni szoktál rajta anélkül, hogy engednél a küzdelemből, ill. rezignáció nélkül és növekvő örömmel kezded mindig újra a harcot.

Ha belátó és alázatos vagy, akkor megfigyelheted, hogy az életben senki sem tanulhat eleget… A legbölcsebbeknek is tanulniok kell életük végéig: Ha nem teszik, akkor már nem bölcsek.

Ha egyedül és kizárólag Isten dicsőségéért dolgozunk, akkor minden egyszerűen és természetese történik.

Ez olyan, mintha az ember sietne és nem engedné, hogy nagy „demonstrációk” feltartsák, hogy ne vesszen el az egyszeri, semmihez sem hasonlítható kapcsolat az Úrral…

Szokd meg, hogy mindent Istenre vonatkoztatsz.

Lássák jótetteimet! … Nem veszed észre, hogy mint egy maradék áruval teli kosarat, úgy teszed ki őket közszemlére?

Azonkívül: ne felejtsd el Jézus parancsának második részét: „hogy dicsőítsék mennyei Atyátokat.”

Dőreség és kínosan, esetlenül hat, ha az illető személy jelenlétében hízelgő megjegyzéseket teszünk valakiről vagy jó tulajdonságait dicsérjük.

Az ilyesmi könnyen táplálja a hiúságot és arra csábíthat, hogy Isten dicsőségét, akinek egyedül kell köszönnünk mindent, kisebbítjük.

Küzdj magadban a tisztelet és méltóság utáni becsvágyó törekvés ellen! Ehelyett tisztázd magadban azokat a lehetőségeket, amelyek megvannak számodra, hogy jól dolgozzál, azután kötelezettségeidet és azt is fontold meg, hogy áll hatékonyságod… Akkor nem fogsz hivatalok után vágyódni. De ha egyszer hivatalt adnak neked, akkor majd helyesen tudod értékelni a méltóságot: teherként, amelyet az emberek szolgálatában hordasz.