Pontlista

Milyen világosan felismerem most, hogy a „szent arcátlanság” nagyon-nagyon mélyen gyökerezik az Evangéliumban! Teljesítsd az Isten akaratát… és legyen az Úr a szemed előtt: a megrágalmazott Jézus, a leköpött és megvert Jézus… Jézus, akit nyomorult emberek ítélőszéke elé hurcoltak… És Jézus hallgat…

Jófeltétel: Szidalmakkal, becsületsértéssel szemben lehajtani fejünket és további megaláztatásokat várva – mert azok még biztosan jönnek –, folytatni az Istentől kapott feladatot, amelyet a Mester irgalmas szeretete ránk akart bízni.

Tudod értékelni a teljesített munkát… Ezzel egyetértesz. De gondosan ügyelsz arra, hogy ne végy részt a munkában, sőt, úgy állítsd be a dolgokat, hogy a többiek ne is tételezhessenek fel együttműködést részedről.

Attól féltél, hogy jobbnak tartanak, mint ami vagy, ezt mondtad nekem. Nem sokkal inkább úgy van, hogy attól féltél: Isten és az emberek hitelesebb viselkedést kívánhatnak tőled?

Azt írod nekem, hogy végre meggyóntál és ekkor megtapasztaltad azt a megaláztatást, hogy életed fertőjét – így mondtad – egy ember előtt kell felfedned. Mikor fogod már végre ezt a hiú becsvágyat belsődből kiszakítani? Csak akkor fogsz a gyónásban telve örömmel olyannak mutatkozni, amilyen valóban vagy. Az az „ember”, aki feloldoz bűneid alól, Isten bocsánatát adja neked, Isten felkentje, Krisztus mása, maga Krisztus.

„Az ima”: Az ember alázata, aki megismeri nagy nyomorúságát és Isten nagyságát. Imádva fordul hozzá, mert Tőle vár mindent, önmagától semmit.

„A hit”: Az értelem alázata, amely lemond saját mércéjéről és meghajol az Egyház ítélete és tekintélye előtt.

„Az engedelmesség”: Az akarat alázata, mely Isten iránti szeretetből aláveti magát egy másik akaratnak.

„A tisztaság”: A test alázata, amely a szellemnek akarja alávetni magát.

„Az önmegtagadás” külső dolgokban: Az érzékek alázata.

„A vezeklés”: Az összes vágy alázata, melyeket Istennek áldozunk fel.

Az alázat az őszinteség biztosítéka az aszkézis útján.

Engedd meg, hogy az alázat hiányának sok jele közül egyeseket emlékezetedbe idézzek:

– ha azt gondolod, hogy az, amit te teszel vagy mondasz, jobb, mintha más tette vagy mondta volna,

– ha mindig saját elképzeléseidet akarod keresztülvinni,

– ha ragaszkodsz a vitához, amikor nincs igazad vagy makacsul és kérlelhetetlenül irányítod, ha igazad van,

– ha véleményedet kérés nélkül és anélkül, hogy a felebaráti szeretet követelné, adod elő,

– ha mások nézeteit jelentéktelennek tartod,

– ha elfelejted, hogy adottságaidat és tulajdonságaidat csak kölcsön kaptad,

– ha nem akarod belátni, hogy méltatlan vagy minden tiszteletre és megbecsülésre és hogy még a földet, amely hordoz és azokat a dolgokat, amelyeket használsz, sem érdemled meg,

– ha magadat állítod példaképnek a beszélgetésekben,

– ha negatív módon beszélsz magadról, hogy a többiek annál jobb véleménnyel legyenek rólad vagy ellentmondjanak,

– ha mentegetődzöl, amikor megfeddnek,

– ha az előtt, aki irányít, valamilyen szégyenletes hibát elrejtesz, nehogy a rólad alkotott képet megmásítsa,

– ha tetszéssel hallgatod, amikor mások dicsérnek vagy örülsz annak, hogy jót mondanak rólad,

– ha panaszkodsz, hogy másokat többre értékelnek, mint téged,

– ha vonakodsz attól, hogy „alacsonyrendű” feladatokat láss el,

– ha olyan kívánság vagy törekvés van benned, hogy feltűnj,

– ha beszélgetésben szavaidba öndicséret csúszik vagy saját becsületességedre, éles eszedre, ügyességedre, szakmai tekintélyedre célozgatsz,

– ha szégyelled magad, mert bizonyos adottságok hiányoznak belőled.

Az a meggyőződés, hogy meglehetősen kevéssé vagy értékes – azaz önismereted –, segíteni fog abban, hogy a megaláztatásokra, megvetésre, rágalomra természetfeletti értelemben reagálj úgy, hogy az öröm és a béke mindig jobban meggyökeresedjen lelkedben. Miután kimondtad a „Fiat”-odat – ahogy akarod, Uram! – erre a következtetésre fogsz eljutni: „Csak ezt mondta rólam? Látszik, hogy nem ismer engem, különben nem hagyta volna annyiban.” Te magad tudod majd a legjobban, hogy tulajdonképpen még rosszabb bánásmódot érdemelnél. Még azokkal az emberekkel szemben is hálát fogsz érezni, olyan dolgoknak is örülni fogsz, akik vagy amelyek másokat elkeserítettek volna.

„Memento homo, quia pulvis es…” Emlékezz ember, hogy por vagy… Ha por vagy – akkor miért bosszankodsz azon, hogy rád taposnak?

Az alázat ösvényén mindenhová el lehet jutni… mindenekelőtt a mennyországba.

„Quia respexit humilitatem ancillae suae” – Tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát…

Mindennap mélyebbé válik a meggyőződés bennem, hogy az igazi alázat minden erény természetfeletti alapja. Beszélj erről a Boldogasszonnyal, hogy közbenjárásával ezt az utat járjuk.

Magas hivatalt viselsz. Nem volna okos dolog tőled, ha alárendeltjeid hallgatását a beleegyezés jeleként magyaráznád.

Lásd meg inkább világosan: nem engeded meg, hogy javaslataikkal előhozakodjanak és ha egyszer mégis sor kerül rá, akkor rosszkedvű vagy.

Ezen a ponton meg kell javulnod!

Egy keresztény győzelme mindig a keresztben gyökerezik, az önmegtagadásban, mert ez lehetővé teszi, hogy Isten mindenhatósága hatékonnyá váljon.