Pontlista

Nem szabad szektásoknak lennünk, mondták nekem a pártatlanság látszatával, amikor az egyházi tanítás szilárdságáról volt szó. Megmagyaráztam nekik, hogy aki az igazságot megvallja, az nem szektás. Megértették, hogy tévedtek.

Ha azokra a történelmi helyzetekre gondolok, amelyeket az ördög megpróbál újra előidézni, úgy látom, hogy amit a lojalitásról írsz, elevenébe talál: „Egész napon át száll agyamból, szívemből és számból a röpima az ég felé: Róma!”

Sem lelki, sem jogi szempontból nem fogom sohasem osztani azok nézetét és helyeselni cselekvését, akik számára az Egyház szolgálata azt jelenti, hogy karriert csinálnak.

Fáj azt látni, hogy némelyik ember attól sem riad vissza, hogy Krisztus keresztjéről szónoki fogásokkal beszéljen, ha úgy gondolja, hogy ez karriert jelent. Ezek ugyanazok, akik mindarra türelmetlenül reagálnak, ami nem egyezik meg elképzelésükkel.

Számodra ez eggyel több okot jelentsen arra, hogy továbbmenj az egyenes úton és kérj erőt a Mestertől, hogy mindig elmondhasd: „Non mea voluntas, sed tua fiat!” Uram, add, hogy a szeretetben szent akaratodat tegyem!

Mindennap növekedned kell lojalitásban az Egyház, a pápa, az Apostoli Szentszék iránt. Ez a növekvő szeretet gyümölcse, melynek középpontja egyedül az Isten.

Erős benned az ösztönzés arra, hogy az Egyházat szeresd és annál erősebbé válik, minél inkább erőlködnek mások, hogy bemocskolják. – Én ezt egészen természetesnek tartom: mert az Egyház az anyád.

Aki nem akarja elfogadni, hogy a hit azt kívánja, szolgáljuk az Egyházat és a lelkeket, az előbb-utóbb meg fogja fordítani ezt a belső összefüggést: Végül az Egyház és a lelkek fognak személyes célja elérésére „szolgálni”.

Remélhetőleg sohasem esel áldozatul annak a tévedésnek, hogy Krisztus Titokzatos Testét azonosítod azzal a személyes magatartással, amelyet az egyik tagja magán- vagy közügyekben tanúsít. És remélhetőleg te nem adsz alkalmat egyszerű embereknek ilyen tévedésre.

Belátod, milyen fontos, hogy következetes és lojális légy?

Bár paradoxonnak látszik: nem ritkán éppen azok az emberek, akik „az Egyház fiainak és leányainak” nevezik magukat, keltik benne a legnagyobb zűrzavart.

Elgondolkoztál, amikor hallottad azt a megjegyzésemet, hogy Anyámnak, az Egyháznak vérét akarom érezni magamban – és nem Nagy Sándorét vagy Nagy Királyokét vagy a hét görög bölcsét…

Bizonyára vannak a katolikusok között is lanyha keresztények vagy legalábbis olyanok, akik alkalmanként ezt a benyomást keltik, ha érintkezünk velük. Ha ezen megbotránkozol, ez csak azt mutatja, hogy félreismered az emberi nyomorúságot – a tiedet is. Azonkívül igazságtalan és nem lojális kevesek gyengesége miatt Krisztusban és Egyházában keresni a hibát.

„Mindent el akarok viselni – addig, amíg azt nem parancsolják, hogy bűnt kövessek el!” – mondta nekem végsőkig menő elhatározással egy olyan szorult helyzetben lévő teremtés, akinek személyes életét, emberi és keresztény reményeit a hatalmas ellenség majdnem megsemmisítette.

Fontold meg! Tanulj belőle! Minden vesszen el – ameddig azt nem parancsolják, hogy bűnt kövess el.