Pontlista

Különböző országokhoz tartozó és különböző fajú emberek, nagyon különböző életkörülmények között és foglalkozásban… Ha beszélsz velük Istenről, érzed apostoli hivatásod emberi és természetfeletti értékét. Olyan, mintha újra átélnéd teljes valóságában azt a csodát, amely Krisztus tanítványainak első igehirdetésénél történt: Az új útról szóló hírt, amelyet egy ismeretlen nyelven hirdetnek, minden hallgató anyanyelvén érti és szíve mélyére hatol.

És benned új erővel újjáéled az egykori történet: „pártusok, médek, elamiták…” – mindnyájan örömteli lélekkel közeledtek Istenhez.

Ne akard a világot kolostorrá alakítani, mert ez eltévelyedés lenne. De azt se próbáld meg, hogy az Egyházból világi egyesületet csinálj, ez ugyanis árulás lenne.

A katolikus Egyház folytonos életereje kezeskedik arról, hogy a krisztusi igazság és szellem sohasem mellőzi a korok különféle szükségleteit.

Valódi egységet nem lehet úgy előmozdítani, hogy újabb szakadást okozunk…

A legkevésbé akkor, ha a kezdeményezők önkényességből igyekeznek elnyomni a törvényes tekintélyt.

„Én, hogy úgy mondjam, egyéni harcos voltam a háborúban” – írja valaki. Bebarangoltam a hegyvidéket és csak akkor harcoltam, amikor tetszett. Később azt gondoltam, hogy mégis csatlakoznom kellene egy reguláris csapathoz. Megértettem, hogy valódi, fegyelmezett hadsereggel könnyebb a háborút megnyerni.

Egy ilyen szegény egyéni harcos nem tud a saját szakállára egy egész várost elfoglalni vagy a világot meghódítani… Tehát szegre akasztotta régimódi puskámat – és most jól fel vagyok szerelve. Persze, nagyon jól tudom azt is, hogy most már nem fekhetek le a hegyen egy árnyékos fa alá, hogy arról álmodozzak, hogyan fogom egészen egyedül csatáimat megnyerni.”

Áldott legyen a fegyelem, áldott legyen szent Anyánknak, az Egyháznak egysége.

Sok lázadozó katolikusnak mondanám szívesen azt, hogy azok, akik nem vetik alá magukat fegyelmezetten és engedelmesen a törvényes tekintélynek, vétenek a kötelességük ellen, az ellen, amivel tartoznak. „Párttá” válnak, jelentéktelen csoporttá, ahol intrikus férgek és pletykafészkek értelmetlen, személyes viszályokkal foglalkoznak és zűrzavart, válságot idéznek elő.

„Custos, quid de nocte!” – Őr, meddig tart még az éjszaka…: őrködni!

Jó lenne, ha megszoknád, hogy a hét folyamán egy napot „őrségre” szánnál: egy napot, amelyen Isten iránti odaadásod tudatosabb lesz, figyelmesebben gyakorolod a szeretet kis megnyilatkozásait, az imát és az áldozatot kissé megerősíted.

Tartsd szem előtt, hogy az Anyaszentegyház egy nagy hadsereghez hasonlít, amely csatasorba van állítva. Te hozzá tartozol, a te „frontszakaszodnál” támadó és védekező harcok folynak. Érted? Ez a készenlét mindig közelebb fog vinni Istenhez, megerősíti akaratodat, hogy minden napot valódi „őrséggé” alakíts át.

Ha szereted hazádat – és biztos vagyok benne, hogy szereted – fenyegető veszély esetén nem fogsz habozni, hogy önkéntesként jelentkezz védelmére. Egyszer már mondtam: szükség esetén mindenkit felhasználnak: férfiakat és nőket, nagyon időseket, középkorúakat, fiatalokat, sőt fiatalkorúakat is. Csak aki betegség vagy testi fogyatékosság miatt alkalmatlan és a gyermekek képeznek kivételt.

Ami mindennap történik, az több mint néhány önkéntesnek szóló felhívás, az általános mozgósítás, Jézus Krisztus királyságának védelmére. Jézus maga, a Király, kifejezetten neveden szólított.

Azt kéri tőled, hogy Isten csatáiban küzdj, és ebbe egész lelkedet, szívedet, akaratodat, értelmedet, egész lényedet vidd bele.

Most jól figyelj ide! Ha tiszta életet élsz és az Istenanya különös védelme alá helyezed magad, akkor a testi kísértés nem probléma. – Vagy valóban valamilyen betegséget szeretnél színlelni, a szív, az akarat, az értelem gyengeségének tüneteivel, hogy gyáván kivond magad ez alól a mozgósítás alól? Valóban jobban szeretnéd magad „kiíratni betegállományba”, hogy azután valamilyen kisegítő szolgálattal elégedj meg? Az Úr azt akarja, hogy az első sorokban harcolj Érte! Hiszen már ott vagy! Ha most odébbállnál, mint egy áruló! – milyen szomorú lenne…