Pontlista

„Ego palam locutus sum mundo”: Én nyíltan beszéltem az egész világ előtt – válaszolta Jézus Kaifásnak, amikor közeledett az óra, melyben életét odaadta értünk.

És mégis vannak keresztények, akik szégyellik, hogy „palam”, nyíltan kimutassák szeretetüket az Úr iránt.

Karácsony. Azt írod nekem: „Ugyanazzal a szent várakozással, mint Mária és József, várom én is, telve türelmetlenséggel, a Gyermeket. Milyen boldog leszek Betlehemben! Érzem, hogy határtalan ujjongásban fogok kitörni! Igen, és én is újra meg akarok születni az Ő számára!”

Teljesedjék kívánságod!

Megint visszatértél balgaságaidhoz! Azután, amikor visszajössz, nincs benned igazi öröm… hiányzik belőled az alázat. Úgy látszik, mintha makacsul ragaszkodnál ahhoz, hogy a tékozló fiúról szóló példabeszéd második részét semmibe vedd – és így megmaradsz a moslék nyomorúságos „boldogságánál”. Felismered törékenységedet, ez sérti gőgödet, ezért halogatod a bocsánatkérést és nem fontolod meg, hogy mi vár rád, ha alázatosan megbánod, amit tettél: Atyád örömteli ölelése és az ünnep annak tiszteletére, aki hazatért és újra kezd.

Amit a lakomára meghívottakról szóló példabeszéd elmond, az állandóan megismétlődik. Egyesek félnek, mások túlságosan el vannak foglalva, és sokan ostoba kifogásokba menekülnek. Kivonják magukat a meghívás alól… És mi marad nekik végül? Fásultság, kedvetlenség, unalom, keserűség… Ugyanakkor olyan könnyű az isteni meghívást minden pillanatban elfogadni és vidáman, boldogan élni!

„Hominem non habeo” – Nincs emberem, aki segítene nekem. Ezt – sajnos! – sokan elmondhatnák, akiknek lelke beteg, béna, pedig tudnák szolgálni Istent és az embertársat és szolgálniok is kell.

Uram, add, hogy sohase maradjak közömbös a lelkek iránt!

A világ… „Ez a mi dolgunk!”… Felemelt fejjel biztosítasz erről egy olyan falusi gazda öntudatával, aki békés nyugalommal megy át gazdagon termő földeken: „Regnare Chirstum volumus!” – Azt akarjuk, hogy Krisztus uralkodjék ezen a földön, mely az övé.

Augusztus császár parancsot ad ki, amely szerint Izrael minden lakosának fel kell iratkoznia az adólistára. Mária és József elindulnak Betlehembe… Gondoltál már valamikor arra, hogy az Úr hogyan használja fel egy törvény lelkiismeretes teljesítését arra, hogy a próféta által megjövendölt ígérete beteljesedjék?

Szeresd és tiszteld a tisztességes együttélés szabályait, mert a te lojális kötelességteljesítésed eszközül fog szolgálni, hogy mások is felismerjék: a keresztények tisztességtudása az Isten iránti szeretet gyümölcse, és hogy ezen az úton eljussanak Istenhez.

Kérem Istent, hogy Jézus gyermeksége és fiatalsága példaképed legyen: mind vitája az írástudókkal a templomban, mind munkája József műhelyében.

A harminchárom évből, ameddig Jézus a földön élt, harminc év a csend és rejtettség, az alávetettség és a munka ideje volt…

Egy fiatalember azt írta nekem: „Ideálom olyan nagy, hogy csak a tenger tudja magában foglalni.” Azt feleltem neki: És mit mond neked a „kis” tabernákulum… és az „egyszerű” názáreti élet? Ő a hétköznapok nagyságában vár ránk.

Egyesek a vallást parancsok katalógusává akarják tenni vagy megelégszenek egy körvonalak nélküli katolicizmussal. Mások arccal a fal felé akarják fordítani az Urat vagy a lélek sötétkamrájába száműzni…

Velük szemben szóban és tettben igazolnunk kell, hogy Krisztust minden emberi szív valódi Királyává akarjuk tenni – nem véve ki azok szívét sem, akik övéi közül még lanyhák!

Túlságosan türelmetlen és gátlástalan hivatásbeli becsvágy néha az önszeretetet az állítólagos „szolgáló felebaráti szeretet” ruhájával takarhatja. Ravaszul – egy i betűt sem veszek vissza! – megtaláljuk önigazolásunkat, mint: ilyen ajánlatot nem szabad könnyelműen elvetni vagy: most különlegesen előnyös körülmények állnak fenn…

Tekints Krisztusra: hiszen Ő az „Út”. Az Ő számára is adódtak rejtett élete évei alatt „különlegesen előnyös” körülmények és „megfelelő” alkalmak, hogy nyilvános működését előbbre hozza: például tizenkét éves korában a templomban, amikor a törvénytudók kérdései és feleletei miatt megcsodálták… De Jézus az Atya akaratát teljesíti és vár: engedelmeskedik!

Ne törődj azzal, hogy szent buzgalmad, amellyel az egész világot Istenhez akarod vezetni, elveszhet. De ha önző becsvágyak csúsznak be – lehet, hogy menekülési kísérletek –, akkor ragaszkodj ahhoz, hogy engedelmeskedned kell. A szürke munka rejtettségben, ez a te feladatod, amíg az Úr nem kíván tőled valami mást: neki megvan a „maga” ideje és a „maga” útja.

Három nap és három éjjel keresi Mária a Fiát, aki hirtelen eltűnt … Bárcsak mi is, te és én, elmondhatnánk magunkról, hogy akaratunk Jézus keresésében nem lankad el…

Jól figyelj ide! Szent dolgok, amelyeket mindennap szentül teljesítünk, nem válnak „mindennapi és közönséges” dolgokká. Jézus Krisztus minden cselekedete a földön emberként mindennapi és ugyanakkor isteni volt!