Pontlista

Ha önzésed távol tart téged attól a társadalmi törekvéstől, ami az emberek megfelelő és jogos jólétére irányul: ha számítóbb leszel és embertársaid anyagi vagy lelki nyomora nincs hatással rád, akkor… Arra kényszerítesz engem, hogy nyíltan és keményen megmondjam, hogy észre térj: Ha elveszíted a testvéri érzést embertársaid iránt, ha csak a nagy keresztény család peremén éldegélsz – akkor szánalomra méltó lelenc vagy.

Azt írod nekem: csoportunkhoz társult egy bányász fiatalember, aki észak felé utazott. Nagyon jól énekelt és beilleszkedett kórusunkba. Mindaddig imádkoztam érte, amíg úticélját elérte és leszállt. A búcsúzásnál azt mondta: „Milyen szívesen utaznék tovább veletek együtt!”

Mindjárt a „mane nobiscum” jutott eszembe. – Maradj velünk, Urunk! Újra kértem Krisztust nagy hittel, hogy a többiek is ismerjék fel mindegyikünkben Őt, aki útjukon elkíséri őket.

Jogos csalódások miatt sokan fordultak le az útról és ez továbbra is folyamatban van.

Ez fájdalmas… De mennyi neheztelés gyűlt össze miattunk is olyan emberekben, akik lelki vagy anyagi szükségben szenvednek!

Újra el kell vinnünk Krisztust a szegényekhez és a „kicsinyekhez”! Mert éppen közöttük időzik a legszívesebben.

Aki Isten gyermekének tudja magát, az nem lehet rabja egy osztály gondolkodásmódjának, mert őt minden ember problémája foglalkoztatja. Megkísérli, hogy Megváltónk igazságosságának és szeretetének szellemében járuljon hozzá a problémák megoldásához. A keresztényeknek ezen alapmagatartására már az Apostol utalt, amikor azt írta, hogy Istennél nincs személyválogatás. Olyan szó ez, amelyet habozás nélkül így fordítok le: Csak egy faj van, az Isten gyermekeinek faja.

Az a forró vágy, hogy Krisztus csatáiban küzdjünk és győzzünk, csak az ima, az áldozat, a hit és a szeretet által valósulhat meg. Tehát: imádkozzunk, higgyünk, szenvedjünk… és szeressünk.

Bizonyára fontos, hogy teljesen beleadd magad, mégis, munkádnak az őt megillető helyi értéket kell adnod: Csak eszköz arra, hogy a célt elérd. Semmi esetre sem szabad a lényegnek tartanod. Milyen gyakran akadályozza meg a hozzáértés bálványozása a lélek egyesülését Istennel!

Ha egyszer felfogod a Krisztusért végzett testvéri munka eszményképét, nagyobbnak és erősebbnek fogod magadat érezni. Fel fogod ismerni, hogy milyen boldog lehet az ember ebben a világban, akkor is, ha olyan sok ember rendetlenül és keserűen végzi munkáját, mert kizárólagosan a saját énje mögött halad.

Ne mondd nekem azt, hogy Isten felé fordulva élsz, ha nem törekszel arra, hogy mindig és mindenütt az őszinte, tiszta testvériesség szellemében fordulj az emberek, minden ember felé.

Felfuvalkodott és gőgös az, aki gazdagságából, származásából, állásából vagy intelligenciájából származó kiváltságos helyzetével úgy él vissza, hogy másokat megaláz, akik nincsenek ilyen adományokkal megáldva.

Felírtam magamnak az egyik munkás lelkes megjegyzését, aki az általad kezdeményezett találkozón vett részt: „Még sohasem hallottam úgy beszélni jellemről, tisztességről, barátságról és nagylelkűségről, mint itt…” Azután azt mondta, igazi csodálkozással: „A jobb- és baloldali materializmussal szemben… ez az igazi forradalom!”

Minden lélek fel tudja fogni azt a testvériességet, amelyet Krisztus az emberi együttélés alapelveként tárt elénk. Tegyünk meg mindent azért, hogy ez a tanítás ne veszítsen erejéből!