Pontlista

„Miles” – katona, harcos, így nevezi az Apostol a keresztényeket. Az Isten seregében, amelynek az a feladata, hogy harcoljon a szeretetért és a békéért, minden ember javára, vannak fáradt, éhes, sebekkel megjelölt katonák… De mindnyájan tele vannak örömmel: szívükben már a győzelem jelzőtüzei égnek…

Azt hallottam egyszer, hogy nagy csatáknál gyakran történik valami figyelemreméltó dolog. Akkor is, ha a mennyiségi túlerő emberben és anyagban látszólag előre biztosítja a győzelmet, a harc forgatagában lehetnek olyan pillanatok, amikor egy frontszakasz gyengesége miatt vereség fenyeget. Azután szigorú parancsok jönnek a felső vezetéstől és a réseket betömik a gyenge pontokon. Rád és magamra kellett gondolnom. Istennel, aki egyetlen csatát se veszít el, mindig győztesek leszünk. Ha tehát az életszentségért folyó harcban úgy érzed, hogy elfogy az erőd, hallgass a parancsokra, hozzájuk tartsd magad – engedd, hogy segítsenek neked… Mert Ő sohasem szenved hajótörést.

Szíven talált, amikor valaki azt mondta neked: Hiszen te egyáltalán nem a megtérést keresed, hanem egy tokot a nyomorúságod számára… hogy szomorú csomagodat tovább tudd cipelni, lehetőleg kényelmesen, de az aloe keserű ízével a szádban…

Nagyon eredményes, ha komoly dolgokhoz a sport szellemében közeledünk… Elvesztettem néhány játszmát? Rendben van, de ha kitartok, a végén mégiscsak nyerni fogok.

Térj meg most, amíg fiatalnak érzed magad… Milyen nehéz az irányt egyenessé tenni, ha a lélek elaggott!

A hallgatás napjai, az erőteljes kegyelem napjai… Ima Isten előtt, szemtől szembe…

Hálaima szállt fel szívemből, amikor láttam, hogy hogyan nyíltak meg az emberek Isten közelségében, életük terhével és tapasztalataival. Örültek, mint a gyermekek, annak a lehetőségnek, hogy életüket mégis termékennyé tehetik valamilyen módon, amely eltörölhetné a múlt minden tévedését és mulasztását.

Ezzel a perspektívával szemem előtt figyelmeztettelek sürgetve: Sohase hagyj fel belső életedben a harccal!

Isten azt akarja, hogy mi, gyermekei, a világ forgatagában átütő erőt képviseljünk! Ne úgy érezzük magunkat, mintha nézők lennénk. A mi feladatunk a harc. Bárhol is vagyunk, álljunk úgy, mint a „csatasorba állított sereg”!

„Custos, quid de nocte!” – Őr, meddig tart még az éjszaka…: őrködni!

Jó lenne, ha megszoknád, hogy a hét folyamán egy napot „őrségre” szánnál: egy napot, amelyen Isten iránti odaadásod tudatosabb lesz, figyelmesebben gyakorolod a szeretet kis megnyilatkozásait, az imát és az áldozatot kissé megerősíted.

Tartsd szem előtt, hogy az Anyaszentegyház egy nagy hadsereghez hasonlít, amely csatasorba van állítva. Te hozzá tartozol, a te „frontszakaszodnál” támadó és védekező harcok folynak. Érted? Ez a készenlét mindig közelebb fog vinni Istenhez, megerősíti akaratodat, hogy minden napot valódi „őrséggé” alakíts át.