Pontlista

Ha az igazság megvédéséről van szó, – akkor hogy kívánhatjuk azt, hogy Isten nemtetszését elkerüljük és ugyanakkor sehol se okozzunk botrányt? Ez kizárt dolog: vagy az egyik, vagy a másik lehetséges! A valódi áldozatnak égő áldozatnak kell lennie, amelyben minden elég, az emberek szóbeszéde is, igen, még az is, amit „jó hírnévnek” nevezünk.

Milyen világosan felismerem most, hogy a „szent arcátlanság” nagyon-nagyon mélyen gyökerezik az Evangéliumban! Teljesítsd az Isten akaratát… és legyen az Úr a szemed előtt: a megrágalmazott Jézus, a leköpött és megvert Jézus… Jézus, akit nyomorult emberek ítélőszéke elé hurcoltak… És Jézus hallgat…

Jófeltétel: Szidalmakkal, becsületsértéssel szemben lehajtani fejünket és további megaláztatásokat várva – mert azok még biztosan jönnek –, folytatni az Istentől kapott feladatot, amelyet a Mester irgalmas szeretete ránk akart bízni.

Nem vagy boldog – mert minden körülötted forog, mintha te lennél a világ közepe: neked vannak gyomorgörcseid, te vagy fáradt, te hallottad ezt-azt… Megpróbáltad már egyszer, hogy RÁ gondolj, és Őáltala a többiekre?

A kezdeti lelkesedés után most már csak habozás, tanácstalanság, félelmek vannak… Sok minden gondot okoz neked: a tanulás, a család, a pénzkérdés és mindenekelőtt az a gondolat, hogy nem tudsz vele megbirkózni, talán nem vagy alkalmas, vagy túl kevés az élettapasztalatod.

Biztos eszközt adok neked arra, hogy le tudd győzni az ilyen félelmeket – a sátán kísértéseit vagy a nagylelkűség hiányát! –: „vesd meg, felejtsd el ezeket”… A Mester már húsz évszázaddal ezelőtt világosan hirdette: „Ne tekints hátra!”

Ha a képzeleted önmagad körül forog, lehetetlen helyzeteket és képeket hoz elő, amelyek általában nem illenek utadhoz és értelmetlenül eltérítenek, hideggé tesznek és Isten jelenlététől eltérítenek. Mindez: Hiúság!

Ha képzeleted másokra irányul, akkor könnyen abba a hibába esel, hogy elítéled őket – akkor is, ha az nem a te feladatod – és viselkedésüket nem megfelelő, hozzá nem értő módon magyarázod. Vakmerő ítélkezés.

Ha képzelőerőd saját képességeiddel, esetleg kifejezésmódoddal foglalkozik, vagy azzal a csodálattal, amelyet másokban keltesz, akkor az a veszély fenyeget, hogy elveszted a szándék tisztaságát és gőgössé válsz.

Szabad utat engedni a képzeletnek, általában időpocsékolás, azonkívül megnyitja az utat – ha nem fékezzük meg – számtalan önként vállalt kísértésnek.

Egyetlen nap se hagyd el a belső önmegtagadást!

Jobbá válhatnék, határozottabb lehetnék, több lehetne bennem a lendület… Miért nem tudom ezt létrehozni?

Mert – bocsásd meg nyíltságomat – ostoba vagy. Az ördög pontosan tudja, hogy a lélek leggyengébben őrzött kapuja az emberi hiúságé. Ezt rohamozza most meg minden erővel: érzelgős emlékeid segítségével, azzal a beteges komplexussal, hogy fekete bárány vagy, azzal a fixa ideával, hogy úgy gondolod, hiányzik szabadságod…

Mire vársz még, hogy a Mester szavát tudomásul vedd: Virrasszatok és imádkozzatok, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát?

Némelyik ember mintha megszállottja lenne annak, hogy „szenvedést” fedezzen fel életében. Ezek azzal gyötrik magukat, amit beképzelnek.

Ha azután később valódi szenvedések és kellemetlenségek jönnek, akkor képtelenek arra, hogy az Istenanya példáját kövessék és mint Ő, kitartsanak a kereszt lábánál, a Fiúra tekintve…

Váljék szokásoddá, hogy mindig tapintatosan beszélsz dolgokról és emberekről, főleg akkor, ha ezek az emberek Isten szolgálatában dolgoznak.

Amikor ez nem lehetséges – hallgass! Mert a nyers és túlságosan gátlástalan megjegyzések súrolják a megszólás és rágalmazás határát.

Egy fiatalember, aki éppen most pecsételte meg Istennek való legbelső önátadását, azt mondta: „És amire most szükségem van: kevesebb szó, a betegek meglátogatása és a földönalvás.”

Vésd be ezt magadnak!

Jézus Krisztus papjáról csak akkor beszéljünk, ha jót tudunk mondani róla.

Egész szívemből kívánom, hogy testvéreim és én megszívleljük ezt és a hétköznapokban ennek megfelelően viselkedjünk.