Pontlista

Jézus elérkezett a keresztig, miután harminchárom éven át – egész életén keresztül! – készült rá. Akik valóban követni akarják Őt, akik tanítványai, azoknak egész életüket társmegváltói szerető részvétellé kell alakítaniok azáltal, hogy megtesznek és elviselnek mindent azért, hogy megszabaduljanak Énjüktől.

Az önmegtagadás az a felvonóhíd, amelyen át könnyen megközelíthetjük az imádság várát.

Mialatt a lélek aggasztó tempóban összezsugorodik és mindig kisebbé válik, míg végül egészen minimálisnak látszik, a test mindig nagyobb jelentőségre tesz szert, aránytalanul előtérbe lép és a végén mindent ural.

A te számodra írta Szent Pál: „Sanyargatom és rabságba vetem testemet, hogy míg másoknak hirdetem az Igét, magam érdemtelenné ne váljak.”

Feltétlenül szükséges, hogy Urunkat, Jézus Krisztust egészen közelről kövessük. Ő így akarja és nincs más út…

Ez a követés a Szentlélek műve bennünk, mindegyikünk lelkében, a tiedben is: légy tanulékony, ne emelj barikádokat Isten ellen, engedd meg, hogy minden nyomorúságod ellenére megfeszítetté alakítson át.

Végül elegünk lesz a „szeretet” szóból, ha valaki mindig csak a szájával mondja, de sohasem teszi hitelessé cselekedetével és kis áldozatokkal.

Az önmegtagadás minden szempontból nagyon fontos.

Először is tisztán természetes, emberi okokból. Aki képtelen az önuralomra, sohasem fog tudni jó hatást gyakorolni másokra. Minden külső csábításnál vereséget fog szenvedni, ha az saját hajlamainak hízeleg. Energia nélküli emberré válik, aki képtelen arra, hogy szükség esetén egy nagy megerőltetésre összeszedje magát.

Azután természetfeletti, hitből származó okokból. Nem látod, hogy mennyire igazságos, hogy Neki, aki irántunk való szeretetből mindent odaadott, a vezeklés és a lemondás kis cselekedeteivel szeretetünket és tiszteletünket kimutassuk?

Az önmegtagadás szelleme nem annyira a szeretet következményeként, mint inkább megnyilatkozásaként jön létre. Ha kivonod magad ezek alól a kis áldozatok alól, akkor – ismerd csak el! – szereteted az iránt, aki maga a SZERETET, alábbhagyott.

Nem vetted még észre, hogy az olyan emberek, akik az aszkézis keresztény szellemét megvalósítják, egyszerű életmódjuknak köszönhetően mindazt, ami jó – még a tisztán földi szempontból kényelmes dolgokat is –, nagyobb örömmel élvezik, mint mások?

Az áldozat, az önmegtagadás szelleme nélkül lehetetlen a boldogság a földön.

Ha egyszer elhatároztad, hogy aszkétikusan élsz, akkor belső, lelki világod gazdagabb lesz és működésed gyümölcsözőbb.

Egy önmegtagadás nélküli nap elveszett nap. Mert ekkor nem győztük le önmagunkat, nem hoztuk meg Istennek való odaadottságunk égő áldozatát.

Jobban szeretem az erényeket, mint az önsanyargatást, így beszélt Jahve – ha más szavakkal is – a választott néphez, amely túl könnyen megelégedett a külső rítusokkal és ezzel megcsalta önmagát.

Ezért a vezeklésnek és önmegtagadásnak a megfelelő helyi értéket kell adnunk életünkben. Legyen ez jele az Isten és a felebarát iránti szeretetünknek.