Pontlista

Az igazi keresztény mindig készen van arra, hogy Isten előtt megjelenjék. Mert ha azért fáradozik, hogy Krisztus tanítványaként éljen, akkor minden pillanatban felkészült arra, hogy kötelességét teljesítse.

A jogtudomány és a filozófia doktora volt és közel volt ahhoz, hogy elnyerje a madridi egyetem tanszékét. A tanulmányok fényes lezárása után fényes pálya várt rá.

Azt üzente nekem, hogy beteg és szeretne engem látni. Amikor odaértem abba a penzióba, ahol lakott, ezekkel a szavakkal fogadott: „Atya, meghalok.” Szeretettel bátorítottam. Életgyónást végzett. Még azon az éjszakán meghalt. Egy építész és egy orvos segítettek nekem rendbehozni a holttestet. – Egy oszlásnak indult fiatal test előtt álltunk és mindhárman megegyeztünk abban: az a fényes pálya, amit két főiskolai végzettséggel előtte állt, semmi sem volt ahhoz képest, mint amilyen döntő pályát befutott, mint jó keresztény.

„Non habemus hic manentem civitatem” – Nincs itt a földön maradandó városunk. – Hogy el ne felejtsük ezt, néha teljes keménységével mutatkozik meg ez az igazság a halál óráján: meg nem értésben, üldözésben, megvetésben… és a végén mindig az a magány… mert még ha sok ember szeretete veszi is körül a haldoklót – mindenki egyedül hal meg.

Oldjuk el már most a horgonykötelet! Tegyük meg kitartóan az előkészületeket a nagy és végleges elindulásra – a legszentebb Szentháromság örökké tartó szemléletére.