Pontlista

A világ vár ránk. Igen, mi szenvedélyesen szeretjük, mert Teremtője így tanított bennünket erről: „Sic Deus dilexit mundum…” Ennyire szerette Isten a világot… Azonkívül az a színhely, ahol állandó hadviselésünk zajlik, ahol meg kell vívnunk a szeretetnek ezt a csodálatos harcát–, hogy mindnyájan eljussunk arra a békére, amelyet Krisztus hozott nekünk.

A világnak az a leírhatatlan, kellemes boldogságot okozó bűvölete, amely soha nem hagy alább. A virágok az út szélén, a színük, az illatuk, ami megszédít téged… az ég madarai és egyáltalában minden…

Szegény gyermekem! Meg kell értened: ha mindez nem lenne olyan csábító, mit érne akkor az az áldozat, amelyet Istenért hozol?

Egyes emberek saját maguk keserítik meg egész napjukat…

Minden ellenükre van. Már szinte azzal a pszichikai kényszerképzettel mennek aludni, hogy az alvás, ez az egyetlen lehetséges „menekülés a világból” csak rövid ideig fog tartani. Amikor felébrednek, azonnal megrohanja őket az az ellenséges és nyomasztó érzés, hogy megint egy újabb nap áll előttük.

Sokan elfelejtették, hogy – az Úr akarata szerint – ezen a világon útban vagyunk az örök boldogság felé; és nem gondolják meg, hogy csak az lesz képes ezt elérni, aki földi útját Isten gyermekeinek örömével járja.