Pontlista

„Olyan nehéz!” – kiáltod csüggedten. Figyelj ide! Elég az Isten kegyelme, ha küzdesz: akkor el fogsz tekinteni személyes érdekeidtől, szolgálni fogod embertársaidat Istenért, és segíted az Egyházat a mai harcmezőkön: az utcán, a gyári szerelőcsarnokban, a műhelyben, az egyetemen, az irodában – környezetedben, a tieid között.

Olvastam egy közmondást, amely egyes országokban nagyon népszerű: „A világ az Istené, de a bátraknak adja bérbe.”

Ez elgondolkoztatott.

Mire vársz még?

Az Úr a szeretet egy gyengéd gesztusával megengedte, hogy a földet meghódítsuk neki.

Határtalan alázatában Ő maga csak lehetővé akarta ezt tenni számunkra… Nekünk csupán a könnyebb és kellemesebb részét hagyta: a cselekvést és a győzelmet.

A világ… „Ez a mi dolgunk!”… Felemelt fejjel biztosítasz erről egy olyan falusi gazda öntudatával, aki békés nyugalommal megy át gazdagon termő földeken: „Regnare Chirstum volumus!” – Azt akarjuk, hogy Krisztus uralkodjék ezen a földön, mely az övé.

„Ez a reménység ideje és én ebből a kincsből élek. Ez nem üres szólam, Atya, mondod, ez valóban így van.”

Jó. Tegyél bele mindent ebbe a reménységbe, hiszen ez Krisztusra irányuló reménység. Az egész világot és minden emberi értéket, amelyek annyira vonzanak: barátságot, művészetet, tudományt, filozófiát, teológiát, sportot, természetet, kultúrát – a lelkeket.

A világ kihűlt, olyannak látszik, mintha aludna. Őrhelyedről gyakran nézed lángoló tekintettel: Ébreszd fel őket, Uram! Irányítsd türelmetlenségüket a biztos útra: Ha képesek leszünk arra, hogy életünket a szeretet tüzében égessük el, akkor a világ utolsó sarkát is lángra fogjuk lobbantani ezzel a tűzzel. És más lesz a világ képe.

A te feladatod, mint keresztény állampolgáré, hozzájárulni ahhoz, hogy a szeretet és a krisztusi szabadság formálja mai életünk minden megnyilvánulását: a kultúrát és a gazdaságot, a munkát és a szabadidőt, a családi életet és minden egymás közötti kapcsolatot…

Őrizkedj attól az alapvető tévedéstől, hogy azt gondold, vannak korodban és életedben olyan – tisztességes és törvényes – cselekvésmódok és szándékok, amelyeket nem lehet Jézus Krisztus tanításának szentségével összefüggésbe vagy összhangba hozni.

De kérlek, ne ereszd el a füled mellett, hogy kifejezetten „tisztességes és törvényes” tevékenységről beszélek. A többieknek úgy sincs jogosultságuk.

Már sok évvel ezelőtt egészen világosan felismertem egy alaptételt, amely sohasem fogja érvényét veszíteni: Egy olyan társadalomban, amely elfordult a hittől és a krisztusi erkölcstől, az Evangélium örök igazsága hirdetésének és terjesztésének új módjára van szükség, saját életünkkel kell azt tanúsítanunk.

Az emberi társadalomban, a világ legbelső magjában az Isten gyermekeinek erényeikkel kell világítaniok, mint fény a sötétségben – „quasi lucernae lucentes in caliginoso loco”.

A katolikus Egyház folytonos életereje kezeskedik arról, hogy a krisztusi igazság és szellem sohasem mellőzi a korok különféle szükségleteit.

Hogy Krisztus nyomdokait kövesse, nem kell korunk apostolának reformerként fellépnie, viszont ismernie kell korának történelmi realitásait… Teljesen elegendő, ha úgy tesz, mint az őskeresztények, ha új életet önt környezetébe.

Testvéred szívélyes üdvözlete az utazás forgatagából újra azt a gondolatot vette fel benned, hogy a földnek minden tisztességes útja nyitva van Krisztus számára. Egyedül az hiányzik, hogy futólépésben megszerezzük!

Igen, Isten gyermekei számára teremtette a világot és azt akarja, hogy ott lakjunk és megszenteljük. Mire vársz még?