Pontlista

Készségesen kell engedelmeskedni – de értelmesen, szeretettel és olyan felelősségtudattal, aminek semmi köze a vezetők megítéléséhez.

Apostoli feladatok teljesítésénél hűséges engedelmességed nem függhet attól, hogy mi a véleményed a vezető emberi tulajdonságairól vagy vezetési módszeréről. Ekkor ugyanis az engedelmesség már nem lenne erény.

A keresztek nagyon különbözőek lehetnek: gyémántból, gyöngyből, smaragdból, zománcból, elefántcsontból… fából is, mint Urunk keresztje. Minden kereszt egyforma tiszteletet érdemel, mert mindegyik az emberré lett Isten áldozatára emlékeztet bennünket. – Vidd át ezt a megfontolást az engedelmességre és ne felejtsd el, hogy Ő tétovázás nélkül átölelte a kereszt fáját és így váltott meg bennünket.

Csak ha engedelmeskedel és ezzel megmutatod szándékod tisztaságát, akkor tudsz – a szükséges feltételeknek megfelelően – testvéri feddéssel segíteni és akkor tudod ezen kötelesség teljesítése által az egységet megszilárdítani.

Engedelmesség… szóval, szívvel és az értelemmel. Engedelmesség nem embernek, hanem Istennek…

Az engedelmesség erénye idegen lesz számodra, ha az adott utasítást nem szereted igazán, ha tehát a kapott megbízást nem fogadod el valóban belsőleg.

Sok bajt azonnal el lehet hárítani, másokat csak idővel. De mindegyiket legyőzzük, ha hűségesek vagyunk, azaz: ha engedelmeskedünk és azt, amit parancsoltak, megtesszük.

Engedelmeskedj sok haszontalan tépelődés nélkül… Kedvetlenséget vagy idegenkedést nyilvánítani egy utasítás iránt, jelentős hiba, ilyesmit „érezni” nem bűn, sőt alkalmat adhat arra, hogy erőteljes önlegyőzéssel hősies erénygyakorlatot végezzünk…

Nem én találtam ezt ki. Emlékszel? Az Evangélium beszél egy családapáról, aki mindkét fiának ugyanazt a feladatot adja… És Jézus örül annak, aki annak ellenére, hogy először ellene mondott, azután mégis megteszi! Az Úr örül, mert az engedelmesség a szeretet gyümölcse.

Az engedetlenség oka nagyon gyakran az, hogy „bezárjuk a fülünket”. Nem akarjuk a parancsot hallani. És miért nem? Mert hiányzik belőlünk az alázat vagy a szolgálatkészség…

Szeretnél helyesen engedelmeskedni? Akkor először is pontosan figyelj oda, hogy az utasítás jelentőségét és értelmét megértsd. És ha valamit nem értettél, akkor kérdezz!

Az Egyház tiszteletteljes gondoskodással vigyáz a liturgikus formákra is, hogy hitünk titkainak szépségét mindig mélyebben megértsük és bensőségesebben szeressük. Hasonlóan, természetes udvariassággal közeledünk vezetőinkhez, túlságos feszesség nélkül és nem erőltetve, mivel tőlük tudjuk meg, hogy mit kíván tőlünk Isten.

„Mária… szívébe véste szavaikat.”

Ha tiszta és őszinte szeretetben élünk, nem érezzük a fegyelmet, akkor sem, ha sokba kerül, mert egyesít a szeretett Lénnyel.

Ne tartozz azok közé, akik, amikor egy parancsot kapnak, azonnal arra gondolnak, milyen módon tudnák megváltoztatni… – Azt lehetne mondani, hogy túl sok bennük a „személyiség”! És egyenetlenséget okoznak, ill. rombolnak.

Éjszaka van. A Szent Család pihen. Az angyal megjelenik Józsefnek álmában és azt parancsolja, hogy meneküljön Egyiptomba. Mária és József fogják a Gyermeket és azonnal útnak indulnak.

Sem nem lázonganak, sem nem keresik a módját, hogyan lehetne a dolgot kikerülni, sem nem várnak, amíg nappal lesz.

Mondd meg Miasszonyunknak, Anyánknak, Máriának és Szent Józsefnek, Urunknak és Atyánknak, hogy minden kellemetlenségben, amely váratlanul ér bennünket, mi is minden habozás nélkül fel akarjuk ismerni az alkalmat a vezeklésre és szeretettel akarjuk fogadni.