Pontlista

Azt írta nekem valaki, aki valóban hisz: „Ha az ember kényszerűségből elszigetelve él, akkor a testvérek segítsége világosan érezhetővé válik. Amikor meggondolom, hogy most mindent „egyedül” kell viselnem, akkor az is egészen világossá válik, hogy nem tudnám megőrizni elpusztíthatatlan optimizmusomat, – ha nem érezném minden távolságon keresztül összetartozásunkat az Áldott Szentek Közösségével.

Isten kegyelme nem hiányzik. Ha megfelelsz Neki, akkor tökéletes biztonságban érezheted magad.

Tőled függ a győzelem: ha bátorságod és lendületed együttműködik a kegyelemmel, akkor az optimizmus és a győzelem biztos tudata teljesen megalapozott.

Optimizmus? Mindig! Akkor is, ha dolgaid látszólag félresikerülnek. Talán éppen ez a megfelelő pillanat arra, hogy feltörjön benned az ének: hiszen a menedéked Ő és tőle csak jó származhat.

Légy vakmerő imádban – és az Úr át fog alakítani: sötéten látóból derűlátóvá, félénkből bátor emberré, tétovázóból a hit emberévé – röviden: apostollá!

Ez a próbatétel, nem vitatom, túl keménynek mutatkozik: mindig hegynek felfelé, minden akadályoz.

Mit tanácsoljak neked? Mondd: „omnia in bonum”, minden, ami itt történik – minden „ami velem történik” – a javamra szolgál. Ezért a helyes végső következtetés így hangzik: Azt, ami olyan fáradságosnak látszik neked, mint áldást hozó realitást kell elfogadnod.

Azelőtt pesszimista, határozatlan és apatikus voltál. Most teljesen át vagy alakulva: merésznek, optimistának, magabiztosnak érzed magad… Mert végre elhatároztad, hogy csak Istenben keresel támaszt.