Pontlista

„Az ima”: Az ember alázata, aki megismeri nagy nyomorúságát és Isten nagyságát. Imádva fordul hozzá, mert Tőle vár mindent, önmagától semmit.

„A hit”: Az értelem alázata, amely lemond saját mércéjéről és meghajol az Egyház ítélete és tekintélye előtt.

„Az engedelmesség”: Az akarat alázata, mely Isten iránti szeretetből aláveti magát egy másik akaratnak.

„A tisztaság”: A test alázata, amely a szellemnek akarja alávetni magát.

„Az önmegtagadás” külső dolgokban: Az érzékek alázata.

„A vezeklés”: Az összes vágy alázata, melyeket Istennek áldozunk fel.

Az alázat az őszinteség biztosítéka az aszkézis útján.

Mennyire megalapozott volt annak a kereszténynek imája, aki így szólt: „Uram, ne hagyj el! Nem látod, hogy »az a másik« mennyire lehúz engem?”

Az igazi ima, amely maradéktalanul leköti az egész embert, nem annyira a puszta magányában jön létre, mint inkább a belső összeszedettség által.

Ne hagyd abba! Lehet valaki mégolyan méltatlan, látszhat imája mégolyan tökéletlennek; ha alázatosan és kitartóan száll fel szívéből, Isten mindig meg fogja hallgatni.

Így imádkozott egy vezeklő: Uram, nem érdemlem meg, hogy meghallgass. Azután hozzátette: De most mégis hallgass meg, „quoniam bonus” – mert Te jó vagy.

Az Úr elküldte tanítványait, hogy Isten országát hirdessék. Amikor visszatértek, összehívta őket és meghívta, hogy vonuljanak vissza vele együtt egy csendes helyre, hogy egy kicsit pihenjenek… Milyen kérdéseket tehetett fel ott nekik Jézus! És mi mindent mondhatott el nekik!

Nos – az Evangélium még ma is ugyanolyan aktuális…