Pontlista

Senki ne olvasson ki arcodból szomorúságot, vagy fájdalmat, ha áldozatod illatát szétárasztod környezetedben; Isten gyermekei mindig a béke és az öröm magvetői kell legyenek.

„Miles” – katona, harcos, így nevezi az Apostol a keresztényeket. Az Isten seregében, amelynek az a feladata, hogy harcoljon a szeretetért és a békéért, minden ember javára, vannak fáradt, éhes, sebekkel megjelölt katonák… De mindnyájan tele vannak örömmel: szívükben már a győzelem jelzőtüzei égnek…

Minden kereszténynek kötelessége, hogy a földön mindenhová elvigye a boldogságot: ez az öröm és a lelkierő keresztes hadjárata. Ez eltompult és tönkretett szíveket is fel tud rázni és újra Isten felé fordítani.

A világ vár ránk. Igen, mi szenvedélyesen szeretjük, mert Teremtője így tanított bennünket erről: „Sic Deus dilexit mundum…” Ennyire szerette Isten a világot… Azonkívül az a színhely, ahol állandó hadviselésünk zajlik, ahol meg kell vívnunk a szeretetnek ezt a csodálatos harcát–, hogy mindnyájan eljussunk arra a békére, amelyet Krisztus hozott nekünk.

Küzd jellemed kemény élei, az önzés és kényelmesség megnyilvánulásai ellen, ellenszenved legyőzéséért ezzel, azzal, amazzal szemben… Ne felejtsd el, hogy együtt kell működnünk a megváltás művével és az aratás, amit betakaríthatsz, annak fog megfelelni, amit itt és most vetsz.

A keresztények küldetése: a rosszat a jó túláradásával elnyomni! Sem az nem elegendő, hogy csak megbélyegezzük a rosszat, sem az, hogy a tagadás sáncai mögé húzódunk. – Arról van szó, hogy igent mondjunk az igazra és helyesre, hogy fiatalos bizakodás, öröm és béke legyen bennünk. Mindenkihez megértéssel akarunk közeledni: azokhoz, akik követik Krisztust, azokhoz, akik elhagyták és azokhoz, akik még nem ismerik.

Persze a megértés nem jelent sem elvfeladást, sem közömbösséget, hanem aktív magatartást.

Keresztény szeretetből és természetes tapintatból igyekezned kell elkerülni azt, hogy közted és másvalaki között szakadék keletkezzék. Hagyj neki mindig egy ajtót nyitva, hogy ne távolodjék el még jobban az igazságtól.

Az erőszak nem megfelelő eszköz a meggyőzésre. Akkor pedig különösen nem, ha apostoli tevékenységről van szó.

Feleld csak a rosszakaratú fecsegőnek: Jó, majd beszélek azzal, akire vonatkozik arról, amit mondott nekem.

Egy kortárs szerző írja: „A másokra vonatkozó pletyka mindig embertelen: leleplezi saját lényünk középszerűségét: a rossz nevelés jele, az egyéniség hiányát mutatja: méltatlan egy keresztényhez.”

Tartózkodj a siránkozó, perspektíva nélküli, bomlasztó és rosszindulatú megjegyzésektől… Szigorúan kerülj mindent, ami testvéreid között az ellenségeskedés magvát vethetné el.

A személyed ellen irányuló rágalmak hatása ez legyen benned: Az első és legfontosabb az, hogy megbocsáss, mindent megbocsáss, az első másodperctől kezdve és teljes szívedből. – Azután: szeretni, ne vétkezz a felebaráti szeretet megsértésével… Bármivel és bárhogyan viszonzod: szeretettel kell történnie.

De ha a támadások anyád, az Egyház ellen irányulnak, akkor védd meg bátran, nyugodtan, de határozottan és nyomatékosan is.

Állj ellen annak a kísértésnek, hogy azoknak a lelkeknek az útját bemocskold és akadályokat gördíts eléjük, akik a személyesen elszenvedett igazságtalanságra megbocsátással és szeretettel akarnak válaszolni.