Pontlista

Hasonlóan ahhoz, ahogy sok ember részt vesz alapkőletételen, azután már nem törődik az alapkővel és a mű befejezésével, a bűnösök megcsalják magukat egy feltételezett „utoljára” gondolattal.

Ha véget akarsz vetni valaminek és azt mondod: „Utoljára!”, akkor ne felejtsd el; ez az „utoljára” már mögötted kell, hogy legyen és nem előtted.

Egy tapasztalt gyóntató atya egy szegény bűnös tévútjainak kissé nyersen, de egészen világosan úgy vetett véget, hogy azt mondta neki: „Most a legjobb úton vagy afelé, hogy úgy viselkedj, mint egy ökör, később megelégszel a kecskék társaságával – és végül… mi történik azután? Mindenesetre úgy fogsz vegetálni, mint egy barom, képtelenül arra, hogy feltekints az égre.”

Ha így folytatod, mindig az maradsz, ami pillanatnyilag vagy: egy tisztán állati lény.

De azt el kell ismerned, hogy mások kitartóak és tisztán élnek. Egyébként… ne sértődj meg, ha nem számítanak rád és nem vesznek figyelembe. Olyan emberekkel dolgoznak együtt, akiknek testük és lelkük van és nemcsak állati ösztöneik…

Aki az Isten által akart renden kívül éli életét, az ezzel nem lesz férfiasabb vagy nőiesebb.

Ha így gondolja, úgy látszik, abban látja a példaképet, hogy szajhákat, a homoszexualitás híveit és egyéb elkorcsosult embereket magasztaljunk fel… röviden olyanokat, akiknek a szíve romlott és így nem mehetnek be a mennyek országába.

Hogyan akarod a békét megtalálni, ha engeded, hogy a szenvedélyek ragadjanak magukkal és meg sem kísérled, hogy uralkodj rajtuk? Ilyen módon ellenállsz a kegyelem ösztönzéseinek.

A mennyország magához akar vonzani téged, de te – csak te: ne mondj kifogásokat, kérlek! – előnyben részesíted az alacsony dolgokat. Így belsőleg kettészakadva maradsz.