Pontlista
Isten az, aki a hivatást adja az apostolkodásra. De nem szabad elhanyagolnod az eszközöket: az imát, önmegtagadást, tanulmányokat, vagy hivatásbeli munkát, a barátságot és természetfeletti látást, röviden: belső életedet!
„Nagyon fáradságos út ez” – így mondta neked. Te önelégülten helyeseltél, mert arra a szóra gondoltál, mely szerint a kereszt az igaz útnak biztos jele.
De a barátod szeme előtt csak az út meredek volta állt és nem gondolt Jézus ígéretére: „Az én igám édes.”
Emlékeztesd rá: Talán átadja magát Istennek, ha megtudja…
Hivatásokat, Uram, több hivatást! Nekem mindegy, hogy én vetettem-e, vagy valaki más – Te, Jézusom, vetettél – a mi kezünkkel! Csak azt tudom, hogy érett gyümölcsöt ígértél nekünk: „Et fructus vester maneat!” – és gyümölcsötök legyen maradandó!
Beszélj világosan és őszintén! Ha azt állítják, hogy „meg akarod őket fogni”, válaszold azt, hogy természetesen azt akarod. De teljesen nyugodtak lehetnek, mert ha nincs hivatásuk – azaz ha Ő nem hívja őket – nem fognak jönni. És ha Ő hívja őket – szégyen a végén úgy állni ott, mint az a bizonyos ifjú az Evangéliumban: egyedül és szomorúan…
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/surco/84518/ (2025.12.14.)