Pontlista

Ha az igazság megvédéséről van szó, – akkor hogy kívánhatjuk azt, hogy Isten nemtetszését elkerüljük és ugyanakkor sehol se okozzunk botrányt? Ez kizárt dolog: vagy az egyik, vagy a másik lehetséges! A valódi áldozatnak égő áldozatnak kell lennie, amelyben minden elég, az emberek szóbeszéde is, igen, még az is, amit „jó hírnévnek” nevezünk.

Milyen világosan felismerem most, hogy a „szent arcátlanság” nagyon-nagyon mélyen gyökerezik az Evangéliumban! Teljesítsd az Isten akaratát… és legyen az Úr a szemed előtt: a megrágalmazott Jézus, a leköpött és megvert Jézus… Jézus, akit nyomorult emberek ítélőszéke elé hurcoltak… És Jézus hallgat…

Jófeltétel: Szidalmakkal, becsületsértéssel szemben lehajtani fejünket és további megaláztatásokat várva – mert azok még biztosan jönnek –, folytatni az Istentől kapott feladatot, amelyet a Mester irgalmas szeretete ránk akart bízni.

Félelem és aggodalom fog el bennünket, ha arra gondolunk, milyen bajt okozhatunk, ha megfertőz (bennünket) a félelem vagy a szégyenkezés attól, hogy a mindennapi életünkben kereszténynek valljuk magunkat.

Vannak emberek, akik úgy gondolják, hogy bocsánatot kell kérniök azért, hogy Istenről vagy az apostolkodásról beszélnek. Talán mert még nem fedezték fel a jellem és az erény értékét és lelkileg torzak, gyávák ahhoz, hogy másképp viselkedjenek.

Hiábavaló fáradozás, ha mindenkinek tetszeni akarunk. Összeférhetetlenek, krónikus elégedetlenek mindig lesznek. Egy közmondás azt mondja: „Ha a juhoknak jól megy a soruk, akkor a farkasoknak rosszul.”

Ne engedd, hogy egy olyan ellenség félemlítsen meg, akinek egyetlen ereje a nagy szája!

Nem vagy hajlandó ebben a természetfeletti vállalkozásban együttműködni, mert – azt mondod! – félsz, hogy nem „futsz be a célba” vagy kudarcba fulladsz.

Ha többet gondolnál Istenre, akkor ezek az értelmetlen gondolatok semmivé válnának.