Pontlista

Ha olyanok, akiknek intelligenciája és kereszténysége középszerű, magas hivatalt vesznek át, alkalmatlan emberekkel veszik körül magukat. Vak hiúságuk arra a hamis feltételezésre indítja őket, hogy ilyen módon nem veszítik el állásukat.

Ezzel ellentétben a valódi személyiségek első osztályú munkatársakat hívnak környezetükbe, akik nemcsak szakmailag megfelelőek, hanem az életük is tiszta. Ezeket kiképezik a jövő vezetői feladataira. Az okosság nincs öntetszelgő csalódásnak alávetve, mint a középszerűség: alázatában felismeri, hogy ő maga is növekszik, ha másokat segít a növekedésben.

Nem okos dolog olyan embert, akinek képességeit nem ismerjük, fontos vezetési feladatokkal megbízni mintegy ezen elv szerint: nézzük meg, hogy csinálja.

Olyan döntéseket, amelyek a közjót érintik, nem lehet úgy meghozni, mint ahogy belenyúlunk egy mesebeli csodazacskóba…

Te felelős beosztásban vagy és egyedül aszerint cselekszel, hogy mit mondanak az emberek? Ez ostobaság! – Elsősorban ennek kell fontosnak lennie számodra, hogy Isten mit fog szólni ahhoz, amit teszel és csak azután – néha egyáltalán nem – kell mérlegelni a többiek véleményét. Mert így szól az Úr: „Mindazt… aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt. De aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Felelősségteljes beosztást töltesz be. Ennek gyakorlásában fontold meg a következőt: Ha munkamódszered túlságosan saját személyedre van szabva, nélkülözhetetlenné teszed magad. Ha egyszer a személy kiesik, a munka folyamatossága odavan.

Az egyik fontos alapelv annak érdekében, hogy a vezetési feladatoknál jó munkát végezzünk, abban áll, hogy messzemenően megosztjuk a felelősséget. Nem azt értem ezen, hogy a felelős kényelmesebbé tegye a maga dolgát, vagy hogy személytelen maradjon, hanem azt, hogy minden egyestől számadást kíván meg saját feladatáról és ilyen módon maga is „számot tud adni” Isten előtt és ahol célszerű, az emberek előtt is.

Hivatalod gyakorlásában figyelj arra, hogy sohase vidd annyira túlzásba az igazságot, hogy ezzel a felebaráti szeretet feledésbe merüljön.

Egy lánc olyan erős, mint a leggyengébb tagja.

Soha ne mondd egy alárendeltedről: „Nem alkalmas.”

Te vagy az, aki nem alkalmas, mert nem értesz ahhoz, hogy olyan helyre tedd az illetőt, ahol tud valamit nyújtani.

Küzdj magadban a tisztelet és méltóság utáni becsvágyó törekvés ellen! Ehelyett tisztázd magadban azokat a lehetőségeket, amelyek megvannak számodra, hogy jól dolgozzál, azután kötelezettségeidet és azt is fontold meg, hogy áll hatékonyságod… Akkor nem fogsz hivatalok után vágyódni. De ha egyszer hivatalt adnak neked, akkor majd helyesen tudod értékelni a méltóságot: teherként, amelyet az emberek szolgálatában hordasz.