Pontlista

„Megkísérlem, hogy »szétszakítsam magam«, hogy fiatalabb testvéreinknek könnyebb legyen – ahogy Ön mondta nekünk.” Milyen sok öröm van elrejtve egy ilyen fáradozásban.

Életed szolgálat – szolgálat rendíthetetlen hűséggel és fenntartás nélkül… Csak így fogjuk egészen megvalósítani, amit az vár tőlünk.

Ha az Úr tehetséget, jó képességeket adott, az nemcsak azért van, hogy magad élvezd vagy hogy tetszelegj benne, hanem azért, hogy szeretettel felhasználd embertársaid szolgálatában. – Mikor találnál jobb alkalmat a szolgálatra, mint most, amikor annyi olyan emberrel élsz együtt, akiknek ugyanaz az ideáljuk, mint neked?

Nagyon magas polcra fog emelkedni, azt mondják és félnek attól, hogy milyen felelőssége lesz a jövőben. – Senki sem tud arról, hogy érdektelenül dolgozott volna, sem arról, hogy egy megfelelő mondatot mondott volna, vagy termékeny írása lenne. – Olyan ember, akinek az élete negatívumokból áll. – Mindig azt a benyomást kelti, mintha mély gondolatokba lenne elmerülve, bár köztudomású, hogy sohasem volt olyan ötlete, ami elgondolkoztatott volna. Az arcán és a modorában egy öszvér komolysága van, amitől olyan a hírneve, hogy okos…

– Nagyon magasra fog hágni – de felmerül bennem a kérdés: mit fog tudni megtanítani másoknak? Hogyan és miben lesz szolgálatukra, ha nem segítjük abban, hogy megváltozzon?

Kétféle módon lehet „felfelé” törni: az egyik keresztény és abban áll, hogy tisztességesen és törvényesen kívánunk felemelkedni azért, hogy az embereket jobban szolgáljuk; a másik pogány és brutális, gátlástalan uralomvágyból áll, hogy embertestvérünket elnyomhassuk.

Ne mondd nekem azt, hogy Isten felé fordulva élsz, ha nem törekszel arra, hogy mindig és mindenütt az őszinte, tiszta testvériesség szellemében fordulj az emberek, minden ember felé.

A „becsvágyó emberek”, akik kis, szegényes, személyes ambícióikhoz rögződtek, nem tudják felfogni, hogy azok, akik Istent szeretik, csak egyre törekszenek és semmi másra: szolgálni akarnak.

Felejtsd el az Én-t. – Bárcsak egyetlen becsvágyad lenne; testvéreidért, nővéreidért, az emberekért, az Egyházért élni, tehát Istenért…

Kánában, az ünnepi zűrzavarban csak Mária veszi észre, hogy fogytán van a bor… A legkisebb alkalmak a szolgálatra sem kerülik el azok tekintetét, akik – mint Mária – Istentől élve, szeretetteljes együttérzéssel fordulnak az embertárs felé.

Hivatalok, tisztségek… Magasak? Alacsonyrendűek? – Mit izgat ez téged? Hiszen biztosítottál arról: azért jöttél, hogy hasznos légy, szolgálj, mindig teljesen rendelkezésre állj. Viselkedj ennek megfelelően.

Ha egyszer nehezedre esik valakinek szívességet vagy szolgálatot tenni, gondolj arra, hogy az az ember Isten gyermeke és az Úr megparancsolta nekünk, hogy szeressük egymást. De menj tovább: ne elégedj meg azzal, hogy csak felszínesen teljesíted az Evangéliumnak ezt a parancsát; fogd fel mindennap mélyebben! Vond le a következtetést belőle – ez nem is olyan nehéz – és irányítsd minden pillanatban viselkedésedet az Úr követelményei szerint.

A testvériesség minden ember iránt azt kívánja, hogy a „kis figyelmességek apostolkodása” észrevétlen maradjon számukra. Ez egyszerűen azt jelenti: szolgálni őket, hogy útjuk könnyebben járhatónak tűnjön nekik.