Pontlista

Neked, keresztény állampolgárnak egész létedben világossá kell válnia a különbségnek az örömtelen élet és a belső boldogságból fakadó élet között: a krónikus aggodalmaskodás és a bátorság kisugárzása között: olyan viselkedés, amelyet letörtség, kétszínűség és álszenteskedés határoz meg és az egyszerűségben és egyöntetűségben eltöltött élet között. Egyszóval: Mutasd meg mindenkinek a különbséget a világ rabsága és az istengyermekség között.

Az igaz, hogy nekünk, Isten gyermekeinek nem azért kell szolgálnunk az Urat, hogy minket lássanak. De az se jelentsen semmi problémát számunkra, ha látnak. És semmiképpen sem szabad letérni utunkról azért, mert esetleg megláthatnak.

Húsz évszázad telt el. És mindennap újra megismétlődik az a borzalmas dolog: Jézus Krisztust újra elítélik, megostorozzák, megfeszítik…

A katolikusok között is sokan vannak, akik szóval és tettel csatlakoznak a kiáltáshoz: „Őt? Nem ismerem!”

Bárcsak tudnék sok embert emlékeztetni, bizalmas beszélgetésben, mindenfelé az egész világon, hogy Isten végtelenül irgalmas – de végtelenül igazságos is! Ezért az Úr egészen világosan megmondta: „Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám előtt.”

Mindig azon a nézeten voltam, hogy a lojalitás hiánya taktikai szempontból nem más, mint a szeretet és a személyiség hiánya.

„Ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának. Így világítson világosságtok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket és magasztalják mennyei Atyátokat.”

Amikor földi működésének ideje befejeződött, ezt parancsolta az Úr: „Euntes docete” – Menjetek és tanítsatok! Azt akarja, hogy világossága tanítványai tettei és szavai által felragyogjon – a te magatartásodban, a te beszédedben is…