Pontlista

Akadályok? – Alkalomadtán valóban vannak. – De van, amikor te találod ki őket, kényelemszeretetből vagy gyávaságból.

Az ördög végtelenül ügyes abban, hogy milyen csomagolásban adja elő azokat az okokat, amelyek miatt a munkát el kell hagyni! Pontosan tudja, hogy a henyélés minden bűn szülőanyja.

Fáradhatatlanul dolgozol, de mivel nem tartasz rendet, fáradozásod hatástalan marad.

Ezzel kapcsolatban eszembe jut egy válasz, amelyet egyszer olyan valakitől kaptam, akinek nagy volt a tapasztalata ezen a területen. Dicsérni akartam az egyik munkatársát és azt mondtam: „Roppant sokat dolgozik!” Az illető szárazon válaszolta: „Inkább mondja úgy, hogy állandóan mozgolódik.”

Te fáradhatatlan, de sajnos, terméketlen tevékenységet folytatsz – állandóan csak „mozgolódsz”.

Hogy másvalaki munkateljesítményének értékét csökkentsd, itt-ott elejtetted ezt a mondatot: Végül is csak a kötelességét teljesítette…

Megjegyeztem ezzel kapcsolatban: Úgy látod, hogy az kevés? Lelkiismeretes kötelességteljesítésünket az Úr mennyei boldogsággal jutalmazza: „Euge serve bone et fidelis… intra in gaudium Domini tui.” – Jól van, te hűséges, derék szolga! … Menj be Urad örömébe.

Az Úrnak joga van hozzá – és számunkra ez kötelesség –, hogy Őt „mindenkor” megdicsőítsük. Tehát ha eltékozoljuk időnket, Istentől lopjuk el a dicséretet.

Világos előtted: A munka sürget és minden perc, amelyet a kényelemszeretetnek engedünk, az Isten dicsőítéséből elvont idő. – Tehát mire vársz még, hogy minden pillanatot lelkiismeretesen felhasználj? Továbbá azt tanácsolom neked, vizsgáld meg egyszer, hogy ezek az üres percek – voltaképpen órák, ha összeszámoljuk őket! – nem rendetlenség és restség következményei-e?

A szomorúság és a belső nyugtalanság az elfecsérelt idővel arányosan növekszik. De ha szent türelmetlenséget érzel, hogy az időt valóban kihasználd, tele leszel örömmel és békével, mert nem lesz időd arra, hogy magadra gondolj.

Gondok? Nincsenek gondjaim, mondtam neked, mert sok dologról „gondoskodom”…

Kritikus időszakot élsz át: homályos, kellemetlen érzésed van: nehezedre esik, hogy a napirendedet rendezd: a munka felőröl, a nap huszonnégy órája nem elég arra, hogy minden kötelezettséged beleférjen… Megpróbáltad már, hogy az Apostol tanácsát kövesd: „Minden méltóképpen és rendben történjék?” Ez azt jelenti: tegyetek mindent Isten jelenlétében, Vele, Általa és kizárólag Érte.

Amikor az időbeosztásodat elkészíted, azt is gondold meg, hogy fogod az „üresjáratokat” felhasználni, amelyek váratlanul mindig újra adódnak.

A pihenést mindig úgy értettem, mint kikapcsolódást a hétköznapokból, sohasem úgy, mint henyélést.

A felüdülés azt jelenti, hogy erőt gyűjtünk, reménységet élesztünk fel magunkban, jövőre vonatkozó terveket fontolunk meg – röviden: változtatunk a tevékenységen, hogy azután új lendülettel térjünk vissza a megszokott munkához.

Mivel most olyan sok a tennivalód, eltűntek „problémáid”… Légy becsületes: Mióta elhatároztad, hogy Érte dolgozol, nincs már időd arra, hogy önző módon csak magadra gondolj.

Nem arról van szó, hogy kötelességeidet lanyhán intézd el, hanem arról, hogy folyamatosan teljesítsd, Isten lépéseinek mértéke szerint.