Pontlista

„Olyan nehéz!” – kiáltod csüggedten. Figyelj ide! Elég az Isten kegyelme, ha küzdesz: akkor el fogsz tekinteni személyes érdekeidtől, szolgálni fogod embertársaidat Istenért, és segíted az Egyházat a mai harcmezőkön: az utcán, a gyári szerelőcsarnokban, a műhelyben, az egyetemen, az irodában – környezetedben, a tieid között.

Akik megtalálták Krisztust, azoknak nem szabad szűk környezetükbe bezárkózniok: ilyen önelégültség nagyon szomorú dolog volna. Inkább mint egy legyező, minden oldalon ki kell bontakozniok, hogy minden embert elérjenek.

Mindegyiküknek egy állandóan növekvő baráti kört kell maga körül kialakítania, amelyet foglalkozásbeli tekintélyén, viselkedésén, barátságán keresztül befolyásol, mégis azzal a céllal, hogy Krisztus legyen az, aki mindezen kapcsolatokon keresztül hatást gyakorol.

A „tanítás” utáni vágy és hogy „szívből jöjjön a tanítás” a tanulókban felszínre hozza azt a hálát, amely termékeny talajnak bizonyul az apostolkodáshoz.

Nagyon jól értem, hogy mire gondolsz, amikor apostoli munkádról írsz nekem: „Most három órán keresztül imádságos lélekkel nagyon alaposan fogom tanulni a fizikát… Ezzel a felajánlásommal szeretném kérni az asztal másik oldalán ülő társam részére Isten kegyelmét. Őt az atya még a múltkori látogatása során ismerte meg.”

Pontosan emlékszem, milyen örömmel hallottad tőlem, hogy az ima és a munka között nem lehet törés.

Tanulás, munka: elengedhetetlen kötelességek minden keresztény számára: olyan eszközök, amelyekkel védekezhetünk az Egyház ellenségeivel szemben: olyan utak, amelyeken sok jó embert megnyerhetünk szakmabeli tekintélyünkkel, mert vannak, akik elszigeteltségüktől szenvednek, ezzel küszködnek. Aki a világban akar apostol lenni, annak számára a tanulás és a munka lényeges feltétel, hogy működni tudjon.

Neked is hivatásod van egy foglalkozásra. Ez „ösztöke”, mely munkára buzdít és ugyanakkor „horog”, hogy embereket „halásszál” Krisztusnak. Ezért mindig tiszta legyen a szándékod és komolyan törekedj arra, hogy Istenért és emberekért végzett munkádban jó hírnévre tegyél szert. Ugyanis erre épít az Úr!

A Szentírásban azt olvassuk: „Stultorum infinitus est numerus” – mérhetetlen az ostobák száma. Valóban úgy látszik, hogy számuk állandóan növekszik. – Milyen sokszor kell őrültséget, az egészséges emberi ész hiányát elviselned! A legkülönbözőbb állásokban lévő emberek hivatali tekintélyükkel álcázzák ezt, vagy az „erények” álarca alá rejtik… És ez ott is megtörténik, ahol a legkevésbé várnád.

Mindenesetre nem értem, hogy szem elől téveszted az élet Istenre irányulását és közönyös maradsz. Nagyon kiszáradtnak kell lennie lelki életednek, ha az ilyen helyzeteket tisztán emberi számításból viseled el, hiszen kivonni úgysem tudod magad belőlük.

Ha nem segítesz ezeknek az embereknek abban, hogy megtalálják a helyes utat, miközben magad felelősségteljesen és példásan dolgozol ezentúl, te is olyan sarlatánná válsz, mint ők: legalábbis bűntársukká teszed magad.

Ha egyszer felfogod a Krisztusért végzett testvéri munka eszményképét, nagyobbnak és erősebbnek fogod magadat érezni. Fel fogod ismerni, hogy milyen boldog lehet az ember ebben a világban, akkor is, ha olyan sok ember rendetlenül és keserűen végzi munkáját, mert kizárólagosan a saját énje mögött halad.

Közös pap barátunk meggyőzött. Amikor apostoli munkájáról beszélt, biztosított arról, hogy nincs olyan tevékenység, amely nem fontos. „Mert – így mondta – ezt a virágzó munkát itt nagyon sok ember csendes fáradozásának köszönhetjük, akik intenzíven dolgoznak és imádkoznak. Ezzel hívták le az égből a kegyelmek özönét, melytől minden kivirágzik.”

Ha a szokásos munkádban az akarat ellanyhul, akkor tartsd újra szemed előtt a következőket:

„A tanulás, a munka: lényeges alkotórészei utamnak. Ha restségem következtében hiányozna hozzáértésem, az keresztényi feladatomat lehetetlenné, hatástalanná tenné. Isten akarata, hogy a hozzáértésért fáradozzam, ezáltal jobban elérjem az embereket és így tudjak nekik segíteni.”

Ne kételkedj abban, hogy ha feladod munkádat, akkor kivonod magadat és másokat az Isten terveiből.

Még fiatal vagy és utad elején állsz. Hallgasd meg tanácsomat: Istennek csak a legjobb elegendő, amire képesek vagyunk. Ezért kezdettől fogva legyen erős elhatározásod, hogy későbbi pályádon elsőosztályú teljesítményt fogsz nyújtani.

Mert csak akkor fogsz meggyőzően hatni.

Viselkedj úgy, mintha a légkör a munkahelyeden egyedül tőled függne. Ez a serénység és az öröm légköre legyen, amelyet Isten jelenlétének tudata és a hit látása hat át.

Nem értem lazaságodat. Olyan társak csoportjára találsz, akikkel egy kissé nehezebb bánni. Talán onnan is származik ez, hogy hosszabb ideje nem törődtél velük. Most mindjárt kitérsz az útjukból, meglapulsz és azután csak tehernek érzed őket: úgy tűnik, hogy apostolkodásodat akadályozzák, mert képtelenek arra, hogy megértsenek téged. De hogy hallgassanak rád, ha sem nem imádkozol, sem áldozatot nem hozol értük, még a beszélgetést sem keresed velük?

Mennyi meglepetés fog érni, ha egyszer elhatározod, hogy ezzel és ezzel és azzal a harmadikkal komoly kapcsolatot tartasz fenn! Azon kívül: Ha nem változtatsz jelenlegi beállítottságodon, minden okuk meglesz arra, hogy egyszer ujjal mutogassanak rád és azt mondják: „Hominem non habeo!” – nem találok senkit, aki segítene nekem!