Pontlista

A munka „hősiessége” abban áll, hogy minden feladatot valóban elvégzünk.

Engedd meg, hogy még egyszer megerősítsem: a megszokott munka egyszerűségében, a hétköznapok mindig újra ismétlődő részletei között kell felfedezned a nagy és új titkot, mely sok ember előtt rejtve marad: az isteni szeretetet.

Felbátorít téged, mondod nekem, hogy elképzeled; mennyi kereskedő szentelődött meg bizonyára már az őskeresztények idején ebben a foglalkozásban.

Be akarod bizonyítani, hogy ez ma is lehetséges. Az Úr nem fogja segítségét megtagadni törekvésedtől.

Neked is hivatásod van egy foglalkozásra. Ez „ösztöke”, mely munkára buzdít és ugyanakkor „horog”, hogy embereket „halásszál” Krisztusnak. Ezért mindig tiszta legyen a szándékod és komolyan törekedj arra, hogy Istenért és emberekért végzett munkádban jó hírnévre tegyél szert. Ugyanis erre épít az Úr!

Hogy a dolgokat jó végre vigyük, először hozzá kell fognunk… Ez banálisan hangzik: és mégis ez az egyszerű határozottság hiányzik neked. Hogy örül az ördög restségednek!

Emberi mércével kontár munkát nem lehet megszentelni. Nem szabad Istennek rosszul végzett munkát felajánlani.

Ha valaki állandóan semmibe veszi a kis dolgokat, odáig juthat, hogy állandó tevékenysége ellenére végül mégis semmittevő lesz.

Azt kérdezted tőlem, hogy mit ajánlhatsz fel Istennek. Nem kell sokáig gondolkodnom a válaszon: Azt, amit egyébként is teszel, csak most jobban és olyan szeretettel téve, amely arra indít, hogy inkább rá gondolj, mint magadra.

Azt mondod, egyre inkább megérted, mit jelent a „papi lélek”… Ne haragudj, hogy azt válaszolom: Cselekedeteid után ítélve, csak elméletileg érted. Mert mindennap ugyanaz történik nálad: Az esti lelkiismeret-vizsgálatnál csupa jó vágy és jófeltételek: De a délelőtti és délutáni munkádnál csupa kifogás és mentegetődzés.

Valóban úgy gondolod, hogy így azok közé tartozol, akikről Péter apostol írja: „Eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be.”

Ez már mindig így volt: gyakran éri féltékenység, bizalmatlanság, irigység azt, aki intenzíven dolgozik, bármennyire becsületes és tiszta szándékkal teszi is azt. Ha vezető állásban vagy, gondolj rá: olyan előítéletek, amelyeket bizonyos kollégák egyikükre vonatkozóan terjesztenek, nem ok arra, hogy az így megbélyegzettől megválj, – inkább arra mutat, hogy az illető nagyobb feladatoknál számításba jöhet.

Az Úrnak joga van hozzá – és számunkra ez kötelesség –, hogy Őt „mindenkor” megdicsőítsük. Tehát ha eltékozoljuk időnket, Istentől lopjuk el a dicséretet.

Örömmel dolgozni nem azt jelenti, hogy könnyelműek vagy felületesek vagyunk a munkában, mintha egy gátló tehertől mentesültünk volna.

Figyelj arra, hogy tevékenységedet ne tedd meggondolatlansággal vagy könnyelműséggel értéktelenné, kikerülve így azt a veszélyt, hogy a végén üres kézzel állj Isten előtt…