Pontlista

Neked is hivatásod van egy foglalkozásra. Ez „ösztöke”, mely munkára buzdít és ugyanakkor „horog”, hogy embereket „halásszál” Krisztusnak. Ezért mindig tiszta legyen a szándékod és komolyan törekedj arra, hogy Istenért és emberekért végzett munkádban jó hírnévre tegyél szert. Ugyanis erre épít az Úr!

Azt kérdezted tőlem, hogy mit ajánlhatsz fel Istennek. Nem kell sokáig gondolkodnom a válaszon: Azt, amit egyébként is teszel, csak most jobban és olyan szeretettel téve, amely arra indít, hogy inkább rá gondolj, mint magadra.

Bizonyára fontos, hogy teljesen beleadd magad, mégis, munkádnak az őt megillető helyi értéket kell adnod: Csak eszköz arra, hogy a célt elérd. Semmi esetre sem szabad a lényegnek tartanod. Milyen gyakran akadályozza meg a hozzáértés bálványozása a lélek egyesülését Istennel!

Bocsáss meg, hogy újra visszatérek rá: A szerszám eszköz, nem szabad öncélúvá válnia. Tudna a földműves olyan kapával dolgozni, amely egy mázsát nyom? Természetesen nem. Már maga az, hogy azt vonszolja, igénybe venné egész erejét. A mag hiába lenne elvetve, nem tudna kikelni.

Ez már mindig így volt: gyakran éri féltékenység, bizalmatlanság, irigység azt, aki intenzíven dolgozik, bármennyire becsületes és tiszta szándékkal teszi is azt. Ha vezető állásban vagy, gondolj rá: olyan előítéletek, amelyeket bizonyos kollégák egyikükre vonatkozóan terjesztenek, nem ok arra, hogy az így megbélyegzettől megválj, – inkább arra mutat, hogy az illető nagyobb feladatoknál számításba jöhet.

A tanulmányok szükségesek, de egyedül nem elegendőek. Mert mit lehet egy olyan embertől várni, aki minden erejét csak arra használja fel, hogy önzését kielégítse?

Vagy attól, aki nem ismer más célt, mint hogy néhány év múlva kényelmes nyugalomban éljen? Igen, kell tanulni, hogy a világot Isten számára meghódíthassuk, megnyerhessük! Csak egy ilyen szándék emeli fáradozásainkat magasabb szintre. Akkor arra törekszünk, hogy munkánkat Istennel való találkozássá alakítsuk át és mások munkájának alapjává tegyük, akik követni fognak bennünket az úton.

Ilyen módon a tanulás imává válik.

Túlságosan türelmetlen és gátlástalan hivatásbeli becsvágy néha az önszeretetet az állítólagos „szolgáló felebaráti szeretet” ruhájával takarhatja. Ravaszul – egy i betűt sem veszek vissza! – megtaláljuk önigazolásunkat, mint: ilyen ajánlatot nem szabad könnyelműen elvetni vagy: most különlegesen előnyös körülmények állnak fenn…

Tekints Krisztusra: hiszen Ő az „Út”. Az Ő számára is adódtak rejtett élete évei alatt „különlegesen előnyös” körülmények és „megfelelő” alkalmak, hogy nyilvános működését előbbre hozza: például tizenkét éves korában a templomban, amikor a törvénytudók kérdései és feleletei miatt megcsodálták… De Jézus az Atya akaratát teljesíti és vár: engedelmeskedik!

Ne törődj azzal, hogy szent buzgalmad, amellyel az egész világot Istenhez akarod vezetni, elveszhet. De ha önző becsvágyak csúsznak be – lehet, hogy menekülési kísérletek –, akkor ragaszkodj ahhoz, hogy engedelmeskedned kell. A szürke munka rejtettségben, ez a te feladatod, amíg az Úr nem kíván tőled valami mást: neki megvan a „maga” ideje és a „maga” útja.