Pontlista

Dolgozzunk. Dolgozzunk sokat és jól. De ne felejtsük el, hogy legerősebb fegyverünk az imádság. Ezért nem fáradok bele abba, hogy ismételjem: szemlélődő lelkeknek kell lennünk a világban, ezért igyekeznünk kell a munkát imává alakítani.

Amikor a megszokott munkát elkezdted, felsóhajtottál – és ez olyan volt, mint valami tiltakozás: „Mindig ugyanaz!” Így van, mondtam neked, mindig ugyanaz. De ez az egyszerű munka – ugyanaz, amelyet szakmabeli társaid végeznek – nálad állandó imává kell, hogy váljon: olyan imává, amely ugyanazokból a szívhez szóló szavakból áll, de mindennap más dallammal.

Éppen ez a feladatunk: ennek az életnek prózáját isteni versmértékbe önteni és így hőskölteménnyé alakítani.

A röpimák éppen úgy nem akadályozzák a munkát, mint ahogy a szívverés nem akadályozza a testmozgást.

Hogy saját munkánkat megszenteljük, az nem ábrándok kergetése, hanem minden keresztény feladata: a te feladatod és az enyém is… Az a szerelő, aki szintén felfedezte ezt a maga számára, azt mondta: „Megőrülök az örömtől annál a gondolatnál, hogy megszentelődhetek, amikor az esztergapad mellett dolgozom és énekelek, sokat énekelek, van, amikor a szívemben, van, amikor a hangommal… Milyen jó a mi Istenünk!”

A munka nem okoz számodra örömet, mert látod, hogy munkatársaid milyen kevéssé szeretik Istent és mint vonják ki magukat a kegyelem hatása alól és mindabból a jóból, amit adni szeretnél nekik.

Meg kell kísérelned, hogy mindazt, amit elmulasztanak, jóvá tedd úgy, hogy a munkában Istennek adod magad, mégpedig olyan buzgón, mint még sohasem tetted. Ilyen módon munkádat imádsággá változtathatod, mely az égbe tör minden emberért.

Némelyik embert előítéletek vezetik munkájában. Az ilyeneknek alapvetően az a véleményük, hogy senkiben sem lehet megbízni. Azonkívül nem értik meg, hogy szükség van a saját feladatunk megszenteléséért való fáradozásra. Ha beszélsz velük róla, azt válaszolják, hogy kérem, hagyjon békében a plusz megterheléssel. Mert alapjában véve tehernek tekintik munkájukat, amelyet csak kelletlenül hordanak. Ez egyike annak a számtalan küzdelemnek a békéért, amelyet meg kell nyerni: megtalálni Istent saját tevékenységünkben és – Vele és mint Ő – szolgálni az embertársakat.

Tedd szobádba, dolgozó asztalodra, tárcádba a Szűzanya képét! És nézz rá, amikor megkezded munkádat, amikor bevégzed és közben is. Biztosítalak: erőt fog kikönyörögni számodra, hogy munkád az Isten iránti szeretet dialógusává váljon.