Pontlista

Miért van olyan sok rosszindulatú fecsegő ember? – kérdezed megdöbbenve. Nos, egyesek tudatlanok, mások makacsok, ismét mások rosszakaratúak – de a legtöbben egyszerűen továbbadják, amit felszedtek, könnyelműségből vagy tudatlanságból!

Ezért szeretném újra lelkedre kötni: amikor nem tudsz dicsérni és nem kell beszélned, hallgass!

Ha az áldozat hallgatva viseli el a rágalmakat, akkor a rágalmazók szabadjára engedik vele szemben „bátor gyávaságukat”. Légy bizalmatlan a kategorikus kijelentésekkel szemben, ha azok, akik azt mondják nem keresték vagy még kerülték is a beszélgetést azzal, akit a dolog érint.

Sokféle módszer van arra, hogy „közvéleménykutatást” tartsunk. Csak egy csipetnyi rosszakarat kell hozzá és hogy nyitva legyen fülünk a megszólások, rágalmak számára és máris egy tucat fóliánsot lehet összehordani minden feddhetetlen ember, minden kipróbált intézmény ellen. – Főleg akkor, ha ez az ember vagy ez az intézmény eredményesen dolgozik! – És még sokkal inkább, ha a sikerek az apostolkodás területén vannak.

Elég szomorú már az is, ha egyes emberek ilyen „közvéleménykutatást” szerveznek, de még szomorúbb azoknak a magatartása, akik vállalják a „hangosbeszélő” szerepét felületes és jellemtelen állítások terjesztésére.

A tudomány területén és a hivatást illetőleg a kétely olyan növény, amelyet könnyen el lehet vetni, de csak nehezen lehet kigyomlálni.

Az állandó kétszínűség eredménye olyan élet, amely tele van keserűséggel és nehezteléssel.

Heródes ezt a kívánságát fejezi ki: „Menjetek és kutassatok szorgalmasan a Gyermek után: és ha megtaláltátok, jelentsétek nekem, hogy én is odamenjek és hódoljak neki.” Hasonló „tanácsoknál” kérjük a Szentlélek segítségét. Őrizzen meg bennünket az ilyenfajta pártfogók „protekciójától” és „segítségétől”. Az igazi vigasztalók világossága nem fog hiányozni nekünk, ha mi is – mint a napkeleti Bölcsek – az igazságot keressük és teljes őszinteséggel beszélünk.

Némelyik ember bosszús lesz, mert olyan világosan kimondod a dolgokat?

Talán megmozdul valami a lelkiismeretükben, amit szeretnének elfojtani. Te maradj meg ennél a világosságnál! Segítség lehet számukra, hogy helyesen reagáljanak.

Ameddig mások szándékát rosszakaratúan magyarázod, nincs jogod arra, hogy a magad számára megértést kívánj.

Ezt meg kell javítani, azt meg kell reformálni… Állandóan így beszélsz. – Először magadat változtasd meg! – Valóban szükséged van rá! Ezzel már el is kezdenéd reformprogramod megvalósítását… Ameddig ez nem történik meg, nem adok hitelt a megújulásra szóló felhívásodnak.

Hihetetlenül farizeusi némelyik kortársunk magatartása! Megbotránkoznak azon, ha másoktól visszahallják azt, amit előzőleg ők maguk mondtak nekik.

Azt lehetne gondolni, hogy egyetlen feladatod embertársaid életének kikutatása. Amikor végre olyan valakivel találkozol, aki világosan és energikusan illetékességed határai közé utasít, elkezdesz hangosan panaszkodni, mintha megsértettek volna. Ilyen messze megy szégyentelenséged, ilyen eltorzult a lelkiismereted! – És milyen sok emberre érvényes ugyanez…

Egyetlen okos sakkhúzással megkísérled javadra fordítani a helyes nézet „tisztességét” és az ellenkező oldal becstelen „előnyeit.” Erre minden nyelvben csak egy szó van: kétszínűség.

Milyen jóságosak! … Késznek mutatkoznak arra, hogy „megbocsássanak” olyan dolgot, amely egyébként is csak dicséretet érdemel.

Hogy az üldöző üldözöttnek tetteti magát, az ősrégi trükk. A régi spanyol bölcsesség úgy nevezi ezt, hogy bekötött szemmel köveket dobálni.

Sok ember rágalmazással vét az igazságosság ellen és azután a tisztességtudásra és az embertársak iránti szeretetre hivatkozik, hogy elnémítsa az áldozatot, amikor az védekezni akar. Valóban így van? Szomorú lenne.

Milyen kínos az ökumenizmus szó olyan katolikusok ajkán, akik más katolikusokkal rosszul bánnak.

Milyen abszurd felfogása a tárgyilagosságnak! Egyes emberek személyeket vagy intézményeket saját helytelen magatartásuk téves ismérvei szerint vizsgálnak meg. Azután megkeseredett vakmerőséggel bírálnak vagy tanácsadónak csapnak fel. Konkrét jófeltétel: Ha valamikor feddnünk kell, vagy tanácsot kell adnunk, először tudatosítsuk, hogy Isten lát és hall bennünket és vonatkoztassuk szavainkat önmagunkra is.

Sohase nyúlj ahhoz a megvetendő eszközhöz, hogy valaki ellen tervszerű rágalomhadjáratot indítasz! Semmiféle vélt „morális – pedagógiai okok” nem igazolnak erkölcstelen cselekvést.

Váljék szokásoddá, hogy mindig tapintatosan beszélsz dolgokról és emberekről, főleg akkor, ha ezek az emberek Isten szolgálatában dolgoznak.

Amikor ez nem lehetséges – hallgass! Mert a nyers és túlságosan gátlástalan megjegyzések súrolják a megszólás és rágalmazás határát.

Egy fiatalember, aki éppen most pecsételte meg Istennek való legbelső önátadását, azt mondta: „És amire most szükségem van: kevesebb szó, a betegek meglátogatása és a földönalvás.”

Vésd be ezt magadnak!

Jézus Krisztus papjáról csak akkor beszéljünk, ha jót tudunk mondani róla.

Egész szívemből kívánom, hogy testvéreim és én megszívleljük ezt és a hétköznapokban ennek megfelelően viselkedjünk.

A hazugságnak sokféle arca van: homályos utalások, féligazságok, pletykák… – De mindig a gyávák fegyvere.

Ugyancsak az emberek, akik leszedték barátodról a keresztvizet, mert Istennek akarnak szolgálni, neked sem fognak békét hagyni, ha egyszer elhatároztad, hogy megtérsz és megjavulsz.

Egyes megjegyzések csak azokat sérthetik meg, akik úgy érzik, hogy személyesen érinti őket. Ha az ember szívvel-lélekkel elkötelezte magát Krisztus követésére, akkor a másoktól jövő szidalom a tisztulás eszköze lesz: még csak most fogjuk igazán helyesen és tüzes lélekkel folytatni az utat.

Óvakodj azoktól a kortársaktól, akik rágalmakat és gyanúsításokat terjesztenek. Ugyanis ezeket egyesek felületességből, mások rosszakaratból felkapják – és így megzavarják a békés egymás mellett élést, megmérgezik a közvéleményt.

Bizonyos helyzetekben a valódi felebaráti szeretet azt kívánja, hogy az ilyen szennyet felfedjük és azokat is, akiktől ered… Mert egyébként ők, segítőik vagy azok, akik ezt a szemétséget meghallgatják, félrenevelt lelkiismeretükben ezt a következtetést vonhatják le, hogy a hallgatás beleegyezés.

Azért írom ezt az utolsó pontot, hogy te és én mosolyogva tudjuk becsukni ezt a könyvet. Így a tisztelt olvasók, akik – naivul vagy gyanakvóan – az „Út” 999 pontjában egy kabalisztikus titkot szimatoltak, újra megnyugodhatnak.