Pontlista

Vajon az Úr újra lángra fogja gyújtani lelkemet? Értelmem és egy távolból feltörő vágy – talán ez a remény – azt mondja, hogy „igen”… Másrészt ingadozó szívemet és gyenge akaratomat bénító melankólia tartja fogva, mely mindent megmerevít és mintegy keserű fintor mögé rejti magát.

Halld a Szentlélek ígéretét: „Már csak rövid, nagyon rövid az idő.

Aztán eljön az Eljövendő s nem késik.

Az igaz ember a hitből él.”

Nézd csak, hogy milyen sok, látszólag meggyőző érvvel akar ellenséged arra rábírni, hogy az imát elhagyd! Például: „Nincs időm” – és közben rengeteget elfecsérelsz belőle –, vagy „ez nem nekem való”, vagy „szárazság van a szívemben” és így tovább… Az ima nem beszéd vagy érzés, hanem szeretet dolga. Maga az a fáradozás, amellyel az Úrnak mondani akarunk valamit, ennek a szeretetnek a jele – akkor is, ha semmit sem mondunk.

Ha úgy érzed, hogy a szíved száraz és nem tudod, hogy mit mondjál, fordulj bizalommal az Istenanyához. Mondd neki: „Szeplőtelen Anya, könyörögj értem!”

Ha hittel hívod segítségül, a szárazságodban is meg fogja veled éreztetni Isten közelségét.

Ha egyszer éjszaka lesz lelkedben és úgy érzed, hogy vakságodban reszketsz a nyugtalanságtól – akkor kiálts világosabb után, mint a vak Bartimeus. Kiálts mindig újra, mindig hangosabban: „Domine, ut videam!” – Uram, add, hogy lássak!

Újra nappali világosságban fogsz látni és örvendezni fogsz annak a sugárzó fénynek, amelyet Isten visszaad neked.