Pontlista

Te megfiatalodtál! Valóban észrevetted azt, hogy az Istennel való kapcsolat már rövid idő alatt visszahozta fiatalságod fesztelenségét, sőt újra megkaptad lelki gyermekséged távoli napjainak védettségét – és mégis messze vagy ettől a gyermekségtől. Körülnézel és megállapítod, hogy másokkal is ez történik. Mióta találkoztak az Úrral, évek teltek el, de minél idősebbek és érettebbek lesznek, annál elpusztíthatatlanabb belső fiatalságuk és szívbéli örömük. Nemcsak fiatalnak látszanak: valóban fiatalok és boldogok!

A lelki életnek ez a valósága az, ami az embereket vonzza, bátorságot ad nekik és végül legyőzi őket.

Fordulj hálával mindennap „ad Deum qui laetificat iuventutem” – Istenhez, aki megörvendezteti ifjúságodat.

Tegnap talán még azok közé tartoztál, akik keserűen temették reményeiket, akik emberi elvárásaikban csalódtak. Ma – miután Ő belépett az életedbe – nevetsz és énekelsz, és mindenütt, ahová mész, örömet, szeretetet és melegséget sugárzol.

Azelőtt pesszimista, határozatlan és apatikus voltál. Most teljesen át vagy alakulva: merésznek, optimistának, magabiztosnak érzed magad… Mert végre elhatároztad, hogy csak Istenben keresel támaszt.

Szívesen hasonlítom a belső életet egy ruhához – ahhoz a menyegzői ruhához, amelyről az Evangéliumban szó van. A jámborság egyes cselekedeteiből és szokásaiból van szőve. Ezek azok az erős szálak, amelyek az anyagot erőssé teszik. Már egyetlen szakadás is használhatatlanná teszi a ruhát, akkor is, ha minden más része még kifogástalan. Így a belső életed sem egész, ha például – bár imádkozol és dolgozol – a vezeklés szelleme hiányzik belőled – vagy fordítva.

Hol temperamentumodnak engeded meg, nem egyszer, hogy értelmetlenül és keményen heveskedjen, hogy szívedet és értelmedet nem készíted elő elegendő tisztelettel, hogy a legszentebb Szentháromságnak lakóhelyévé váljon… Mindig egy kissé túl messze maradsz Jézustól, akit olyan kevéssé ismersz még…

Így sohasem lesz belső életed.

Milyen sok újat felfedeztél már! Mégis, néha még egy kissé naiv vagy. Azt gondolod, hogy már mindent láttál, hogy mindent megértettél… de azután újra belenyúlsz mindkét kézzel az isteni kincsek mérhetetlen gazdagságába… Igen, Ő minduntalan újat fog neked mutatni, ha a szeretet éles hallásával válaszolsz hívására. És el fogod ismerni, hogy még csak az út elején állsz, mert szentté válni azt jelenti, hogy eggyé válunk Istennel, és a mi Istenünk végtelen és kifürkészhetetlen…

Megint egészen közel érezted Krisztust magadhoz… És megint megértetted, hogy mindent Érte kell tenned.

Eddig, ameddig még nem találtad meg Őt, „nyitott szemmel” akartál járni az életben, hogy semmi se kerülje el figyelmedet… Ettől a perctől kezdve – „tiszta” szemmel járj az életben, hogy meglásd az Ő oldalán járva, ami döntő.

Nem a jámborság érzése szükséges a növekedéshez a belső életben és az apostolkodásban, hanem az akarat határozott, nagylelkű készsége Isten hívó szavának elfogadására.