Pontlista

Istennel – így töprengek – minden újabb nap vonzóbbnak tűnik számomra. Úgy élek, mint egy „felfedező”: ma ez a csodálatos részlet tűnik fel, holnap hirtelen olyan kilátás előtt állok, amely eddig el volt zárva számomra… Ha ez így megy tovább, ki tudja, mivel fogok még találkozni az idők folyamán…

Ekkor meghallottam magamban Isten ígéretét: örömöd napról napra növekedni fog, mert egyre inkább belemerülsz ebbe a magasztos kalandba, a „meglepetések sűrű halmazába”, amelybe vezettelek. Minél tovább tart, annál szenvedélyesebben teszed ezt. És meg fogod tapasztalni, hogy nem hagylak el.

Pillanatnyi állapotod különösnek tűnik számodra: ha magadba pillantasz, elcsüggedsz: ha felfelé nézel, azonnal telve leszel biztonsággal és tetterővel.

Ne csinálj gondot ebből. Ez annak a jele, hogy mindig jobban megismered magad és – ami még fontosabb – mindig jobban megismered Őt.

Aki abbahagyja az imádságot, az egy ideig még lelki tartalékaiból él, azután szélhámoskodásból.

Hiányzik nálad a lelki élet. Nem foglalod imáidba sem a tieid dolgait, sem az új hivatások gondját: sem azért nem fáradozol, hogy világosan láss, sem azért, hogy konkrét jófeltételeket tégy, sem azért, hogy azokat megvalósítsd: nincs benned természetfeletti látásmód a tanulmányokban, a munkában, beszélgetéseidben, a másokkal való érintkezésben.

Mi van akkor Isten jelenlétének tudatával, amely imáid következménye és megnyilvánulása?

Csak most fogtad fel annak az Üzenetnek a magját, amelyet mi, keresztények minden embernek viszünk: a belső élet rejtett csodáját.

Egy egészen új világot nyitsz meg számukra!

Azt állítod, hogy Őt követed. De minden helyzetben, mindig „te magad” akarsz cselekedni, a „te” elképzeléseid szerint, és egyedül a „te” saját erődből. – Pedig az Úr azt mondta: „Sine me, nihil”, nélkülem semmit sem tudsz tenni.

Láttad, hogy hogyan rekesztik el a vizet előrelátásból az eljövendő szárazság idejére?…

Neked is így kell előre gondoskodnod arról, hogy a jellembeli kiegyensúlyozottságot elérd, amire nehéz időben szükséged lesz: az örömet, a tiszta gondolatokat, a világosságot, amelyet az Úr ad neked – raktározd el magadban!

A kezdeti lelkesedés erősen lobogó tüze kialudt. Most fáradságossá válik a haladás a sötétben. – De éppen ez a fáradságos küszködés az előbbrejutásért különösen értékes. Valamikor, már nem is remélve, a sötétség el fog tűnni és újra izzó lelkesedést fogsz találni. Tarts ki!

Még mindig nem szereted úgy az Urat, mint egy fösvény a kincseit, mint egy anya a saját fiát… Még túlságosan csüngsz az „Én”-eden, a kis semmiségeken, amelyek számodra „fontos dolgok”… Mégis, érzed már, hogy Jézus nélkülözhetetlenné vált életedben…

Mihelyt teljesen megfelelsz hívásának, minden cselekedetedben, a legkisebben is, nélkülözhetetlen lesz.

Ha egyszer elhatároztad, hogy aszkétikusan élsz, akkor belső, lelki világod gazdagabb lesz és működésed gyümölcsözőbb.