Pontlista

A legtöbbet az kapja, aki az adományozóhoz a legközelebb van… Ezért közeledj Istenhez: tégy meg mindent, hogy szentté légy.

Szívesen hasonlítom a belső életet egy ruhához – ahhoz a menyegzői ruhához, amelyről az Evangéliumban szó van. A jámborság egyes cselekedeteiből és szokásaiból van szőve. Ezek azok az erős szálak, amelyek az anyagot erőssé teszik. Már egyetlen szakadás is használhatatlanná teszi a ruhát, akkor is, ha minden más része még kifogástalan. Így a belső életed sem egész, ha például – bár imádkozol és dolgozol – a vezeklés szelleme hiányzik belőled – vagy fordítva.

Mikor fogod már végre felfogni? Az egyetlen lehetséges út számodra: mélyen és komolyan keresni az életszentséget!

Ne haragudj, de el kell határoznod magad arra, hogy Istent valóban komolyan veszed. Helytelen „nemtörődömséged”, ha nem győzöd le, rossz, bántó tréfává válhat.

Hol temperamentumodnak engeded meg, nem egyszer, hogy értelmetlenül és keményen heveskedjen, hogy szívedet és értelmedet nem készíted elő elegendő tisztelettel, hogy a legszentebb Szentháromságnak lakóhelyévé váljon… Mindig egy kissé túl messze maradsz Jézustól, akit olyan kevéssé ismersz még…

Így sohasem lesz belső életed.

„Jesus Christus perfectus Deus, perfectus Homo” – Jézus Krisztus tökéletes Isten és tökéletes ember. Azok között a keresztények között, akik az Urat követik, sok olyan van, aki istenségét tisztelettel elfogadja, de emberségét elfelejti. Nem fáradoznak a természetes emberi erényekért. Ezért csődöt mondanak – a jámborság külső formáinak pazar bősége ellenére –, ha arról van szó, hogy a természetfeletti erényeket kell élni.

Az általános gyógyszer: személyes életszentség! – Ezért voltak a szentek annyira tele békével, lelkierővel, örömmel, biztonságérzéssel…

Csak most fogtad fel annak az Üzenetnek a magját, amelyet mi, keresztények minden embernek viszünk: a belső élet rejtett csodáját.

Egy egészen új világot nyitsz meg számukra!

Milyen sok újat felfedeztél már! Mégis, néha még egy kissé naiv vagy. Azt gondolod, hogy már mindent láttál, hogy mindent megértettél… de azután újra belenyúlsz mindkét kézzel az isteni kincsek mérhetetlen gazdagságába… Igen, Ő minduntalan újat fog neked mutatni, ha a szeretet éles hallásával válaszolsz hívására. És el fogod ismerni, hogy még csak az út elején állsz, mert szentté válni azt jelenti, hogy eggyé válunk Istennel, és a mi Istenünk végtelen és kifürkészhetetlen…

A szeretet az – inkább mint a tanulás –, ami megnyitja értelmünket az „Isten dolgai” számára. Ezért: dolgozz, tanulj, fogadd el a betegséget, légy józan… És mindebben szeresd Őt!