Pontlista

Engedd meg, hogy még egyszer megerősítsem: a megszokott munka egyszerűségében, a hétköznapok mindig újra ismétlődő részletei között kell felfedezned a nagy és új titkot, mely sok ember előtt rejtve marad: az isteni szeretetet.

Azt kérdezted tőlem, hogy mit ajánlhatsz fel Istennek. Nem kell sokáig gondolkodnom a válaszon: Azt, amit egyébként is teszel, csak most jobban és olyan szeretettel téve, amely arra indít, hogy inkább rá gondolj, mint magadra.

Itt van számodra egy olyan feladat, amely egy egyszerű kereszténynek mindig aktuális lesz és valami hősiesség van benne: a legkülönbözőbb munkákat és azokat is, amelyek látszólag teljesen jelentéktelenek, szent módon végezni.

Dolgozzunk. Dolgozzunk sokat és jól. De ne felejtsük el, hogy legerősebb fegyverünk az imádság. Ezért nem fáradok bele abba, hogy ismételjem: szemlélődő lelkeknek kell lennünk a világban, ezért igyekeznünk kell a munkát imává alakítani.

A konyhában vagy, a tűzhely közelében, amikor írsz nekem. Már sötétedik és hideg van. Melletted húgod burgonyát tisztít. Mint a legfiatalabb közületek, most fedezte fel a következetesen élt keresztény hivatás „isteni esztelenségét”. Azon gondolkozol: látszólag ugyanazt teszi, amit eddig és mégis igen nagy a különbség!

Bizonyára, hiszen azelőtt „csak” burgonyát tisztított és semmi többet nem tett… Most viszont, miközben burgonyát tisztít, megszentelődik…

Azt mondod, egyre inkább megérted, mit jelent a „papi lélek”… Ne haragudj, hogy azt válaszolom: Cselekedeteid után ítélve, csak elméletileg érted. Mert mindennap ugyanaz történik nálad: Az esti lelkiismeret-vizsgálatnál csupa jó vágy és jófeltételek: De a délelőtti és délutáni munkádnál csupa kifogás és mentegetődzés.

Valóban úgy gondolod, hogy így azok közé tartozol, akikről Péter apostol írja: „Eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be.”

Amikor a megszokott munkát elkezdted, felsóhajtottál – és ez olyan volt, mint valami tiltakozás: „Mindig ugyanaz!” Így van, mondtam neked, mindig ugyanaz. De ez az egyszerű munka – ugyanaz, amelyet szakmabeli társaid végeznek – nálad állandó imává kell, hogy váljon: olyan imává, amely ugyanazokból a szívhez szóló szavakból áll, de mindennap más dallammal.

Éppen ez a feladatunk: ennek az életnek prózáját isteni versmértékbe önteni és így hőskölteménnyé alakítani.

Egy önmegtagadás nélküli nap elveszett nap. Mert ekkor nem győztük le önmagunkat, nem hoztuk meg Istennek való odaadottságunk égő áldozatát.