Pontlista
Miasszonyunk: a határtalan önátadás mesternője. – Emlékszel rá? Rá vonatkozik Jézus Krisztus dicsérő szava: „Mindaz, aki Atyám akaratát cselekszi, anyám!”
Kérd ezt a jóságos Anyát, segítsen, hogy lelkedben – az ő példájára – megerősödjék a fenntartás nélküli önátadás, mely erős, mint a szeretet és szabaddá tesz: „Ecce ancilla Domini! – Az Úr szolgálója vagyok.”
Milyen lehetett Jézus tekintete, amely az örömtől ragyogott… És ugyanúgy ragyoghatott Anyja szeme, amikor ujjongását már nem tudta visszatartani: „Magnificat anima mea Dominum!” – Magasztalja lelkem az Urat. Igen, lelke felujjong abban, akit méhében hord és akit maga mellett tud.
Anyánk! Örömünknek, mint a tiednek, az legyen az alapja, hogy Nála vagyunk és Ő a mienk.
Akarsz-e a szent merészséggel teli élet által eljutni odáig, hogy Isten általad működjön? Hívd segítségül Máriát! Ő el fog téged kísérni az alázat útján és így képes leszel arra, hogy mindannak láttára, ami az emberi értelem számára lehetetlennek látszik, egy „fiat”-tal válaszolj – legyen! – Ezzel a szóval, melyben az ég és a föld szövetségre lép.
Némelyik ember mintha megszállottja lenne annak, hogy „szenvedést” fedezzen fel életében. Ezek azzal gyötrik magukat, amit beképzelnek.
Ha azután később valódi szenvedések és kellemetlenségek jönnek, akkor képtelenek arra, hogy az Istenanya példáját kövessék és mint Ő, kitartsanak a kereszt lábánál, a Fiúra tekintve…
„Quia respexit humilitatem ancillae suae” – Tekintetre méltatta alázatos szolgáló leányát…
Mindennap mélyebbé válik a meggyőződés bennem, hogy az igazi alázat minden erény természetfeletti alapja. Beszélj erről a Boldogasszonnyal, hogy közbenjárásával ezt az utat járjuk.
„Tota pulchra es Maria, et macula originalis non est in te!” Egészen szép vagy, Mária és szeplőtelen kezdettől fogva – így énekel a liturgia ujjongva. Máriában nem találjuk meg a legkisebb árnyékát sem a tisztátalanságnak. Mindennap kérem Anyánkat, tanuljuk meg, hogy lelkünket megnyissuk a lelki vezetés előtt és így a kegyelem fénye bevilágítsa egész életmódunkat!
Forduljunk bizalommal Máriához. Ő meg fogja szerezni nekünk a bátorságot ahhoz az őszinteséghez, amire szükségünk van, hogy a legszentebb Szentháromsághoz mindig közelebb jussunk.
Vess egy pillantást az Istenanyára és nézd, hogy éli a lojalitás erényét. Erzsébetnek szüksége van rá és Mária azonnal útnak indul hozzá. Az Evangélium azt mondja: „cum festinatione”, örömmel sietve. Tanulj belőle!
Milyen szeretetreméltó az Angyali Üdvözlet jelenete. Sokszor szemléltük lélekben: Mária imádkozik, testét és lelkét egészen az Istennel való beszélgetésre irányítva. Az imában megtudja Isten akaratát és imádkozva élete éltető erejévé teszi ezt az akaratot. Ne felejtsd el Nagyasszonyunk példáját!
Boldog vagy, mert hittél – így dicséri Erzsébet a Szűzanyát. – Az Istennel való egyesülés – a kegyelmi élet bennünk – mindig arra indít, hogy a természetes erényeket gyakoroljuk: Mária örömet visz unokanővére házába, mert Krisztust „hordozza”.
„Sancta Maria, Sedes Sapientiae” – Szűz Mária, Bölcsesség Széke. – Gyakran hívd segítségül Anyánkat ezzel a röpimával, hogy töltse el gyermekeit – a tanulásnál, a munkánál, az emberekkel való érintkezésben – azzal az igazsággal, amelyet Krisztus hozott nekünk.
Mária még Józsefet sem avatta be abba a titokba, amelyet Isten benne végbe vitt.
Mi is szokjuk meg, hogy ne legyünk meggondolatlanok. Tereljük örömeinket és gondjainkat a helyes útra, anélkül, hogy dicséretet vagy részvétet kívánnánk. „Deo omnis gloria!” – mindent Istenért!
„Az ördög bőrébe, a gőgbe öltözött.” – Egy Istent szerető embernek ez a kemény, de találó kijelentése egy kortársunk fennhéjázó viselkedéséről elgondolkoztatott.
Ugyanakkor kontrasztként lelkem eltelt azzal a kívánsággal, hogy „erénybe öltözködjem”, abba, amelyet Jézus Krisztus hirdetett: „quia mitis sum et humilis corde”, mert szelíd vagyok és alázatos szívű.
Ez az az erény, amely a kegyelmek teljességét lehívta a legszentebb Szentháromságon keresztül Máriára, Krisztus Anyjára és a mi Anyánkra. Alázatosnak lenni… Elismerni és érezni, hogy semmik vagyunk.
Dokumentum nyomtatva innen https://escriva.org/hu/book-subject/surco/84969/ (2025.12.14.)